LENGYEL KIRÁLYSÁG

Igen Tisztelt Szerkesztő Úr,

már eltelt egynéhány nap a proklamáció óta, mely Lengyelországot felszabadította, s bár több szó esett róla, hogy a fentnevezett állam, melynek fejlődését, erről biztosíthatom szerkesztő urat, mindig a legnagyobb örömmel és megelégedéssel szemléltem, s melynek felszabadítását igaz szívből helyeslem — hogy ez az állam királyt választ magának: mégis, a leendő király személyét még nem nevezte meg sem hírlapi találgatás, sem hivatalos nyilatkozat.

Biztosíthatom szerkesztő urat, hogy minden politikai idegesség vagy személyes mellékgondolat távol áll tőlem, amikor egyszerűen megállapítom, hogy ez az átmeneti és bizonytalan állapot nekem nagyon kellemetlen és kínos. Szerkesztő Úr huzamosabb idő óta és jól ismer engem, és tudja rólam, hogy egyszerű és egyenes ember vagyok, aki szereti a tiszta helyzeteket, a személyemre vonatkozó kombinációkat és suttogásokat mindig megvetettem. Istenem, ambícióim és terveim nekem is lehettek és lehetnek, de ezeket soha nem palástoltam, és ezeknek elérésére titkos vagy leplezett utakat soha nem használtam fel. Éppen ezért nem akarom szó nélkül hagyni azokat a — megengedem, hogy burkolt és határozatlan — de nekem, mondom, kínos célzásokat és jeleket, amelyeket a proklamáció óta tapasztalok magam körül.

Elébe vágva tehát minden ízléstelen és időszerűtlen találgatásnak, engedje meg, hogy nagyrabecsült lapjában ezennel határozottan kijelentsem, hogy a lengyel trón betöltésére vonatkozó semmiféle ajánlatot vagy felszólítást nem kaptam, ebben az irányban lépéseket nem tettem, sem hivatalosan, sem félhivatalosan, sem magánúton. Aki mást mond, rosszhiszeműen akarja beállítani a dolgot, és olyan érzéseket vagy kombinációkat imputál nekem, amelyektől mindig távol állottam.

Én mesterségemnek és hivatásomnak mindig lelkiismeretes munkása voltam, és soha más nem akartam lenni. Mint kitűnő lapjuknak szerény munkatársa, helyzetemmel teljesen meg vagyok elégedve, biztosíthatom szerkesztő urat, hogy azok, akik talán azt állítják rólam, hogy titokban helyzetem javítása vagy megváltoztatása céljából más vállalatokkal tárgyalok vagy tárgyalni akarok, csak rosszindulatú rágalmazók lehetnek. Én nem tudom, hogy megy mostanában Lengyelországnak, mely intézményt, ismétlem, mindig tiszteltem, nem tudom, hogy fizetik ott a betöltendő állásokat, és nem is akarom tudni. Biztosíthatom szerkesztő urat, hogy Az Újságot nem szándékozom elhagyni, még ha külső látszatra kedvezőbb és kecsegtetőbb anyagi vagy erkölcsi ajánlatot kapnék is valahonnan. Szűkebb körű ismerőseim és barátaim tudják ugyan rólam, hogy anyagi helyzetem pillanatnyi komplikációi miatt bizony megtörténhetett velem, hogy később elvégzendő munkára, vagy betöltendő hivatalra vonatkozó tiszteletdíj egy részét előre voltam kénytelen felvenni, de ezúttal a leghatározottabban kijelenthetem, hogy rosszhiszemű rágalom az, mintha én Lengyelországból bármiféle címen előleget kaptam volna. (Erről jut eszembe, a hátralékos novellát legkésőbb holnapra megírom.)

Egyébiránt okom van sejteni, honnan származtak ezek a nekem nagyon kellemetlen híresztelések. Annak az irodalmi klikknek, mely egy különben kitűnő és nagy tehetségű írótársam érdekeit képviseli, jólesett volna engem oly színben tüntetni fel, mint aki irigységből vagy becsvágyból el szeretne kaparintani mások elől bizonyos dolgokat. Nos hát kijelentem, hogy az illető nagyérdemű író, drámaíró és tudósító írótársamat a magam részéről igen szívesen és minden irigy gondolat nélkül látnám Lengyelország trónján, és pillanatnyilag nem is tudok hirtelenében alkalmasabb férfit erre a célra. Amennyiben ilyen tervei vannak, nemcsak hogy ezeket keresztezni nem szándékozom, de inkább a legmelegebben ajánlom őt azoknak, akik illetékesek ebben dönteni.

Miután igen kérem szerkesztő urat közérdekű nyilatkozatom szíves közlésére, zárom soraimat, mivel két, előttem ismeretlen, sapkás úr áll itt mellettem már egy félóra óta, és egyre tyoszogatnak, hogy fejezzem már be az írást, és jöjjek velük egy kicsit kocsikázni Budára, a Hűvösvölgy felé. Nem tudom, mit akarnak tőlem, pont most menjek kocsikázni? Valami szép blúzról is beszélnek, amit vettek nekem állítólag.

Sorai szíves közlését kéri: K. F.

Az Ujság, 1916. november 15.