(EGYÜGYŰ
LEXIKON)
VEKKER, ébresztőóra, ébreny
(vö. fülbetegségek, álmatlanság, süketfajd)
A ragadozók
egy ismeretes fajtája, mely áldozatát nagyon sajátságos módon, a füleken
keresztül ejti meg. Óvatlan percben (vö. pókok), rendesen, mikor az áldozat
alszik, hirtelen veti rá magát, és akkorát ordít a fülébe, hogy a szerencsétlen
alvó feje megreped, mire a V. kiszívja vérét, és felfalja. Nagyon ritkán támad;
tapasztalatlanok nyugvó állapotban éppen ezért veszélytelennek tartják, és
mindenféle módon ingerlik: járatják, mint a kisgyermeket, beszélnek hozzá,
felhúzzák (vö. heccelni, ingerelni), és támadásokra betanítják. Igen csekély
intelligenciája van: kosarat nem tud vinni, se két lábon állni; számolni nagyon
nehezen, órákig tartó fejtörés után. Csekély fokú értelmének egyik
feltűnő jele, hogy saját gazdáját nem ismeri meg: rendesen összetéveszti
azt az embert, aki lefekszik, azzal, aki felkel, s ha például a lefekvő
ember betanította, hogy reggel, mire nagy nehezen összeszámolt nyolc órát,
ordítson, akkor ő csakugyan ordít, és nagyon csodálkozik, ha ezért az a
másik ember, aki felébredt, úgy vágja pofon, hogy
leszédül. Rosszindulatú emberek ismerve ezt a fogyatékosságát, esténként
gyakran felheccelik, mielőtt lefeküsznek, hogy
bosszantsák azt az embert, aki reggel az ő ágyukban fog feküdni, és nem
tud az egész dologról semmit; a szelídített V. ilyenkor hűségesen számol,
és megtévesztve attól a külső és jelentéktelen hasonlatosságtól, ami a két
ember arca közt fennáll, reggel ráordít áldozatára.
A V. ellen
való védekezésnek elmélete nagyon csekély, gyakorlata ellenben igen széles
körű. Az eddig összegyűjtött módszerek közül néhány alább következik:
1. A támadó
V.-t, ha szemben találjuk, egy jól irányzott lövéssel leteríthetjük. Ha még
akkor is lélegzik, bele lehet fojtani a lavórba.
2. A támadás
percében dobjuk hirtelen a fejére a dunyhát, és üljünk rá.
Hangszigetelőkről (azbeszt, kolofónium) jó
előre gondoskodni.
3. A támadás
percében ne a V.-t dugjuk a paplan alá, hanem a saját fülünket, és üljünk rá.
4. A dunyhára
ne üljünk rá, hanem dugjuk mindjárt a fülünkbe.
5. A V.-t
magát dugjuk a fülünkbe, utána két réteg (4-5 cm szélességű) vatta
következik, tetejére hideg borogatás. Ha így se szűnik meg,
Hoffman-cseppeket és sósborszeszt lehet alkalmazni.
6.
Fecskendezzünk erős sósavas oldatot a V. belsejébe, mely a belső
alkatrészeket felmarja.
A V.-rel nem tanácsos birkózni: azok a könnyen hevülő és
hirtelen természetű emberek, akik a támadó V.-re egyszerűen
rárohannak, és a földön, szőnyegen, majd az ágy alatt hempergőzve vad
csatakiáltások kíséretében fojtogatják a V. torkát, és ádáz kétségbeeséssel
gyömöszölik és bokszolják, és fejüket a V. szájába verik, hogy elhallgattassák:
nagyon meggondolatlanul fecsérelik erejüket. Inkább
hátulról, óvatosan közeledjünk feléje, és hirtelen csapjunk le rá.
Egy
fantasztikus, új elmélet szerint (l. Marinetti,
futuristák) a V. ellen való védekezésnek egyik módja volna felugrani az ágyból
és elszaladni. Állítólag a V. áldozatát nem üldözi. Ezt az elméletet még nem
próbálták ki.