(EGYÜGYŰ
LEXIKON)
VEKKER, ébresztőóra, ébreny
(vö. fülbetegségek, álmatlanság, süketfajd)
A ragadozók egy ismeretes fajtája,
mely áldozatát nagyon sajátságos módon, a füleken keresztül ejti meg. Óvatlan
percben (vö. pókok), rendesen, mikor az áldozat alszik, hirtelen veti rá magát,
és akkorát ordít a fülébe, hogy a szerencsétlen alvó feje megreped, mire a V.
kiszívja vérét, és felfalja. Nagyon ritkán támad; tapasztalatlanok nyugvó
állapotban éppen ezért veszélytelennek tartják, és mindenféle módon ingerlik:
járatják, mint a kisgyermeket, beszélnek hozzá, felhúzzák (vö. heccelni,
ingerelni), és támadásokra betanítják. Igen csekély intelligenciája van:
kosarat nem tud vinni, se két lábon állni; számolni nagyon nehezen, órákig
tartó fejtörés után. Csekély fokú értelmének egyik feltűnő jele, hogy
saját gazdáját nem ismeri meg: rendesen összetéveszti azt az embert, aki
lefekszik, azzal, aki felkel, s ha például a lefekvő ember betanította,
hogy reggel, mire nagy nehezen összeszámolt nyolc órát, ordítson, akkor ő
csakugyan ordít, és nagyon csodálkozik, ha ezért az a másik ember, aki felébredt, úgy vágja pofon, hogy leszédül. Rosszindulatú
emberek ismerve ezt a fogyatékosságát, esténként gyakran felheccelik,
mielőtt lefeküsznek, hogy bosszantsák azt az
embert, aki reggel az ő ágyukban fog feküdni, és nem tud az egész dologról
semmit; a szelídített V. ilyenkor hűségesen számol, és megtévesztve attól
a külső és jelentéktelen hasonlatosságtól, ami a két ember arca közt
fennáll, reggel ráordít áldozatára.
A V. ellen való védekezésnek elmélete
nagyon csekély, gyakorlata ellenben igen széles körű. Az eddig
összegyűjtött módszerek közül néhány alább következik:
1. A támadó V.-t, ha szemben találjuk,
egy jól irányzott lövéssel leteríthetjük. Ha még akkor is lélegzik, bele lehet
fojtani a lavórba.
2. A támadás percében dobjuk hirtelen
a fejére a dunyhát, és üljünk rá. Hangszigetelőkről (azbeszt, kolofónium) jó előre gondoskodni.
3. A támadás percében ne a V.-t dugjuk
a paplan alá, hanem a saját fülünket, és üljünk rá.
4. A dunyhára ne üljünk rá, hanem
dugjuk mindjárt a fülünkbe.
5. A V.-t magát dugjuk a fülünkbe,
utána két réteg (4-5 cm szélességű) vatta következik, tetejére hideg
borogatás. Ha így se szűnik meg, Hoffman-cseppeket és sósborszeszt lehet
alkalmazni.
6. Fecskendezzünk erős sósavas
oldatot a V. belsejébe, mely a belső alkatrészeket felmarja.
A V.-rel nem
tanácsos birkózni: azok a könnyen hevülő és hirtelen természetű
emberek, akik a támadó V.-re egyszerűen rárohannak, és a földön,
szőnyegen, majd az ágy alatt hempergőzve vad csatakiáltások
kíséretében fojtogatják a V. torkát, és ádáz kétségbeeséssel gyömöszölik és
bokszolják, és fejüket a V. szájába verik, hogy elhallgattassák: nagyon
meggondolatlanul fecsérelik erejüket. Inkább
hátulról, óvatosan közeledjünk feléje, és hirtelen csapjunk le rá.
Egy fantasztikus, új elmélet szerint
(l. Marinetti, futuristák) a V. ellen való
védekezésnek egyik módja volna felugrani az ágyból és elszaladni. Állítólag a
V. áldozatát nem üldözi. Ezt az elméletet még nem próbálták ki.