(EGYÜGYŰ
LEXIKON)
IRODALOM, irodalomtörténet, író, írósvaj,
ementáli sajt
Gyűjteménye azoknak a panaszkönyveknek
és felfolyamodásoknak, melyeket tájékozatlan emberek, akik körülményeikkel
elégedetlenek, s a fennálló viszonyokkal sincsenek megelégedve, általánosságban
feljegyeznek és összeírnak, nem ismervén az
illető hatóságok (minisztérium, vasútigazgatóság, sóhivatal) illető
szakosztályát, ahová panaszaikat és véleményüket be kellene nyújtani - esetleg
benyújtották, de a hatóságok visszautasították azokat. Az ilyen elégedetlen
ember (író) a nagyközönség elé terjeszti aztán véleményét, remélve, hogy valaki
megszánja, és segít rajta. Sokféléről szoktak panaszkodni ezek az emberek,
betegségeikről, pénzbajaikról - gyakran oly dolgokról is, melyekkel a
hivatalok nem foglalkoznak, így pl. arról, hogy némely ember nem kapja meg,
amit akar, vagy másvalaki elveszi nekije, amije van,
vagy hogy meg kell halni, vagy hogy télen nagyon hideg van. Panaszaikat
példákkal is illusztrálják, melyeket sajnos nem lehet ellenőrizni, s így a
sóhivatalnál kevés beccsel bírnak.
Többféle formában jelentkezik, ezek
közül nevezetesebbek:
1.
Költészet. Rendesen igen fiatal, részben
gyakorlatlan emberek dolgozata, akik elkezdenek mondani valamit, de a
következő sorban, amit leírtak, egyszerre egy olyan szó jön, ami úgy
végződik, mint az előző sorban egy szó - erre megijednek, hogy
mi ez, és elfelejtik, amit mondani akartak, és újrakezdik a sort elölről.
Ezt a zavaros írást elmegyógyászok versnek és rímnek nevezik - a magyar nyelv
szerencsére olyan rímszegény, hogy még az apagyilkos rímnek is meg szoktak
bocsátani, vagyis rímnek kell elfogadni ezt, hogy apa és gyilkos. Az ilyen
fiatalemberek rendesen pénzvágyóak, és szeretnének meggazdagodni, s miután
tudják, hogy napjainkban a felfedezők és feltalálók keresik a legtöbbet,
verseikben többnyire ilyesmivel foglalkoznak, de igen csekély eredménnyel
rendszerint. Az ilyen, költőnek nevezett felfedezők fedezték fel
például, hogy ha a nap lemegy, akkor sötét lesz (nem lehetett értékesíteni).
Egyik, hosszas kutatás után, rájött, hogy egy megfelelő fiatal leány
bélrendszere felső nyílásának (száj) saját bélrendszerünk felső
nyílásával (száj) való érintése kellemes érzetek felkeltésére alkalmas lehet
bizonyos körülmények között. Mint később kiderült, nem lehetett
szabadalmaztatni, már előbb felfedezték.
2.
Regény. Érettebb írók panaszainak kifejezési
módja. A panasz kétféleképp történhetik, az író vagy azt írja meg, hogyan
szeretné, ha lenne neki a dolga (romantikus regény) - ebben leírja, hogy
mennyivel jobban menne neki például egy szép kastélyban, ahol szép nők
volnának, és mind hozzámennének feleségül - vagy azt írja meg, hogy igazán hogy van (naturalisztikus regény), amelyből
kiderül, hogy mennyi baja volt neki mindig, és hogy ilyenkor milyen csúnyákat
gondolt. Ez utóbbit objektív regénynek is nevezik.
3.
Dráma. A gazdagabb író panaszainak
tolmácsolására ügynököket, ún. színészeket fogad fel, akik hangosan elmondják a
bajokat. A Dr. megírása úgy történik, hogy az ember beállít a színpadra néhány
alakot, ezután kimegy a nézőtérre, és megkérdezi a közönséget, hogy melyik
tetszik neki a legjobban. A közönség megmondja, hogy neki A tetszik legjobban,
erre az író visszamegy a színpadra, és megbeszéli a művészekkel, hogy A
üssön agyon mindenkit, mire A agyonüt mindenkit. Ezért lehet pénzt kapni.
Alfajai.
a) Tragédia. Foglalkozik a férjjel, akit a felesége
megcsal, mire dühében agyonlövi a feleségét vagy
saját magát, vagy csak a feleségét és a csábítót, vagy a csábítót és saját
magát, vagy a csábítót, vagy a csábítót és a feleségét
és saját magát, vagy a csábítót és saját magát magát.
(Vö. permutatio, matematikai melléktud.)
b)
Vígjáték. Foglalkozik ugyanazzal a
férjjel, akit a felesége megcsal, mire ő is megcsalja a feleségét.
c)
Bohózat. Foglalkozik ugyanazzal a
férjjel, akit a felesége megcsal, mire egy kuplét énekel.
4.
Kritika. Némely veszekedő
természetű ember, akinek különben semmi baja sincs, a fent említett
panaszkodók felfolyamodását ellenőrizve, oly színben tünteti fel magát,
mintha ő el tudná intézni, de ezeknek (kritikusok) nem szabad felülni,
mert rosszindulatú és csúfolódó emberek, és gyakran ingerlik a szenvedő
írót; ha például valakinek egy golyó van a hasában, és ezt egy V. (vers)
panaszfolyamodásban leírja ("Golyó van a hasamban" címmel), egy ilyen
Kr. képes rámondani, hogy ez szép, szóval az, hogy nekem a hasamban golyó van,
az tetszik neki (vö. káröröm).
5.
Irodalomtörténet (vö. statisztikai tudományok:
"Éhenhaltak" rovata).