(EGYÜGYŰ LEXIKON)
OLVASÓ (lásd: olvasás, vö. természeti tünemények)
Sajátságos, a
természettudósok tanúsága szerint csak igen ritkán megfigyelhető jelenség,
melynek okát a terápia sikertelenül keresi. Külalakja egészen olyan, mint az
embereknek és a többi íróknak: táplálkozik és lélegzik. Tartózkodási helye
bizonytalan. Állítólag és régi könyvek szerint, a negyvenes években még
csapatostul szemlélhető volt az irodalmi életben. Két fő válfaját
különböztetik meg az asztrológusok: a közönséges olvasót és az ún. nyájas
olvasót; mindkét kifejezés kiveszőben van.
Jellemző
és kardinális tulajdonsága az a jelleg, melyből nevét is nyeri. A könyvek
és tárcák és tudományos művek és versek írásának fordított (reciprok)
műveletét végzi - ezt a különös jelenséget laikusoknak alig lehet
megmagyarázni. Ez a sajátságos, korcs faj nem írja a verset és novellát, mint a
normális ember, hanem a mások által már megírt verset, respektíve
novellát kezébe veszi, és egy sajátságos, csak általa ismert kulcs, az ún.
olvasás által annak tartalmát tudomásul veszi. Ez a sajátságos művelet, régi
kutatások szerint, azelőtt nagyon közismert volt; sokak szerint még a
normális emberek és a többi írók is ismerték. E tünemény magyarázata, úgy
látszik, abban keresendő, hogy a novella vagy vers betűinek, amiket
mi leírunk, van valami értelme vagy jelentősége, amit az olvasó fel tud
fogni, és meg tud érteni. Erre mutat lexikonunk egy kiküldött tudósának
leírása, aki személyesen látott egy példányt e kivesző fajból, s
működés közben is megfigyelte.
"Az
olvasó - írja ez a tudósunk - külsőleg (mint említettük is) alig különböztethető meg a normális novella- vagy
versírótól. Emberi ruhákban jár, nyugodt és határozott magatartása van. Az a
példány, amelyiket én szabadon láttam, szőke volt, és fiatalnak látszott.
A kezébe kerülő novellás vagy verskötetet megszagolta, de nem dobta el, és
nem is tette bele a kosárba. Kést vett elő, és oldalt többször
belemetszett a papírba. Az olvasó ezt a műveletet felvágásnak nevezi, e
művelet által eléri, hogy a könyv lapjai szétválnak, mert mániákus és
különös terveihez csak így válik alkalmassá a könyv. Ezután maga elé tette a
könyvet, és szemeit mereven rászegezte az egyik lapra. Behatóbb megfigyelés
után kiderült, hogy fejét igen lassan balról jobbra mozgatja, és tekintetével
követi ezt az irányt. Úgy látszik, a betűknek és egyéb jeleknek ránézve
valami dekoratív jelentősége van; a fejmozgatás egyébiránt hasonlít ahhoz,
amit írás közben szoktunk végezni. Bizonyos idő múlva megfogta a papírlap
egyik szélét, és átfordította két ujja közt a másik oldalra, fejét kissé
felemelte, és a processzus újrakezdődött. Ezeket az érthetetlen mozgásokat
egészen addig végezte, míg a könyv végére nem ért. Egészen nyugodtan
viselkedett, az etetőt nem harapta meg. Hangja nem volt."
Az olvasót
nem szabad összetévesztenünk az ún. előfizetővel, melyhez látszatra
gyakran hasonlít (lásd: mimikri). Állatkertünkben még nincsen belőle
példány.