(EGYÜGYŰ
LEXIKON)
OLVASÓ (lásd:
olvasás, vö. természeti tünemények)
Sajátságos, a természettudósok
tanúsága szerint csak igen ritkán megfigyelhető jelenség, melynek okát a
terápia sikertelenül keresi. Külalakja egészen olyan, mint az embereknek és a
többi íróknak: táplálkozik és lélegzik. Tartózkodási helye bizonytalan.
Állítólag és régi könyvek szerint, a negyvenes években még csapatostul
szemlélhető volt az irodalmi életben. Két fő válfaját különböztetik
meg az asztrológusok: a közönséges olvasót és az ún. nyájas olvasót; mindkét
kifejezés kiveszőben van.
Jellemző és kardinális
tulajdonsága az a jelleg, melyből nevét is nyeri. A könyvek és tárcák és
tudományos művek és versek írásának fordított (reciprok) műveletét
végzi - ezt a különös jelenséget laikusoknak alig lehet megmagyarázni. Ez a
sajátságos, korcs faj nem írja a verset és novellát, mint a normális ember,
hanem a mások által már megírt verset, respektíve
novellát kezébe veszi, és egy sajátságos, csak általa ismert kulcs, az ún.
olvasás által annak tartalmát tudomásul veszi. Ez a sajátságos művelet, régi
kutatások szerint, azelőtt nagyon közismert volt; sokak szerint még a
normális emberek és a többi írók is ismerték. E tünemény magyarázata, úgy
látszik, abban keresendő, hogy a novella vagy vers betűinek, amiket
mi leírunk, van valami értelme vagy jelentősége, amit az olvasó fel tud
fogni, és meg tud érteni. Erre mutat lexikonunk egy kiküldött tudósának
leírása, aki személyesen látott egy példányt e kivesző fajból, s
működés közben is megfigyelte.
"Az olvasó - írja ez a tudósunk -
külsőleg (mint említettük is) alig különböztethető
meg a normális novella- vagy versírótól. Emberi ruhákban jár, nyugodt és
határozott magatartása van. Az a példány, amelyiket én szabadon láttam,
szőke volt, és fiatalnak látszott. A kezébe kerülő novellás vagy
verskötetet megszagolta, de nem dobta el, és nem is tette bele a kosárba. Kést
vett elő, és oldalt többször belemetszett a papírba. Az olvasó ezt a
műveletet felvágásnak nevezi, e művelet által eléri, hogy a könyv lapjai
szétválnak, mert mániákus és különös terveihez csak így válik alkalmassá a
könyv. Ezután maga elé tette a könyvet, és szemeit mereven rászegezte az egyik
lapra. Behatóbb megfigyelés után kiderült, hogy fejét igen lassan balról jobbra
mozgatja, és tekintetével követi ezt az irányt. Úgy látszik, a betűknek és
egyéb jeleknek ránézve valami dekoratív jelentősége van; a fejmozgatás
egyébiránt hasonlít ahhoz, amit írás közben szoktunk végezni. Bizonyos idő
múlva megfogta a papírlap egyik szélét, és átfordította két ujja közt a másik
oldalra, fejét kissé felemelte, és a processzus újrakezdődött. Ezeket az
érthetetlen mozgásokat egészen addig végezte, míg a könyv végére nem ért.
Egészen nyugodtan viselkedett, az etetőt nem harapta meg. Hangja nem volt."
Az olvasót nem szabad
összetévesztenünk az ún. előfizetővel, melyhez látszatra gyakran
hasonlít (lásd: mimikri). Állatkertünkben még nincsen belőle példány.