(EGYÜGYŰ
LEXIKON)
KÉPZŐMŰVÉSZET, festészet stb. (vö. műkezek,
műlábak, gyomorszűkülés).
A
szédelgésnek és más kisebb minősítésű csalásoknak egy sajátságos
fajtája, melyet bizonyos, erre prediszponált emberek
űznek, akiket rendőri néven művészeknek jelölünk. Például ha egy ilyen hajlamú egyén lát egy hegyet, ami
mögött, mondjuk, másik két hegy van, elöl egy folyó és más ilyen dolgok: az
effajta egyénben, ki orvosi szempontból a fent említett bűnözésre
terhelten hajlamos, az a hajlam támad, hogy ő is csinál egy ilyet, anélkül hogy valaki észrevenné, s
azt megpróbálja úgy értékesíteni, mintha eredeti volna. Miután földből és
más anyagokból természetesen nem tudná utána csinálni: a M. óvatosan körülnéz
ilyenkor, hogy nem látja-e senki, ezután elkezdi a hamisítási műveletet. E
célra egy darab üres vászonra egy darabon olyan színű festéket ken rá,
amilyen a hegynek a színe, miáltal az esetleges vevő azt hiszi, hogy a
festék alatt igazi hegy van. E bűnözésen kívül rendesen még ún. optikai
csalást is elkövet, amennyiben különböző vonásokkal eléri, hogy a vásznon
bizonyos dolgok távolabb látszanak, mint hová a M. festette őket; azért,
ha valamit venni akarunk, ajánlatos, hogy ujjunkkal is meggyőződjünk
róla, nemcsak közönséges hamisítvánnyal (festmény, kép) van-e dolgunk, mely
szemünk megtévesztésére irányul. Ha ujjunk beleütközik olyan tárgyba,
amiről azt hittük, hogy messzebb van: ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy
vászon van alatta, s mi optikai csalás áldozatai vagyunk. Az optikai csalást a
rendőrség még nem bünteti, az utóbbi időben különben mindig ritkább
lesz, amiben nagy szerepe van Rippl-Rónai rendőrdetektívnek, ki álruhába
bújva belopózott a M.-ek bűntanyáira, s ott leleplezte üzelmeiket. Az
ő vasenergiájának köszönhetők azok a legújabb rendeletek és
szabványok, melyek a hamisított természet (tolvajnyelven: kép, festmény) készítését
korlátozzák. Ő látta be először ezeknek az üzelmeknek, főleg az
optikai csalásnak, természethamisításnak veszélyes mivoltát, és szigorú
utasításai alapján lehetetlenné tette, hogy tapasztalatlan embereket
megkárosítsanak. Az ő rendelete szerint, aki bármily célból, akár
időtöltés, akár játék ürügye alatt, természetet fest, köteles ennek játék
jellegét valamivel jelezni, nehogy az eredeti természettel
összetéveszthető s mint ilyen, ahelyett kiadható legyen. Ez a jelzés
történhetik bárhol és bármi módon; ha például embert fest valaki, hat ujjal és
két fejjel köteles éreztetni, hogy nem hamisítás és félrevezetés volt a célja,
és semmiképpen sem akarja, hogy a festett ember úgy nézzen ki, mint egy
eredeti, és azzal összetéveszthető legyen. Vonatkozik ez az ún. arckép
című hamisítványra is. Oldalt, az utánzat egyik sarkába az utánzó neve
odaillesztendő, megkülönböztetésül az eredeti természettől, melynek
sarkában nem szerepel a szerző neve.
A régebbi
hamisítványok nagy részét már elkobozták, s mint bűnjeleket a
rendőrség Képzőművészeti Múzeum című raktárában halmozták
fel.
A
képzőművészet c. szédelgés egy másik primitívebb fajtája az ún.
szobrászat, mely úgy jön létre, hogy a M. oly vastagon fest le valamit vagy
valakit, hogy le lehet kaparni a vászonról, és így külön alkalmazni. Az
ellenőrzés itt már sokkal könnyebb: a szobrot az eredetivel nehezebb
összetéveszteni. Legújabb törvényeink ezt a szédelgést még azzal is
megnehezítették, hogy részint szobrot csak arról engednek készíteni, aki már
meghalt, s így az eredetivel való összehasonlítás körülményesebb, tekintve hogy ritkábban találkozik vele az ember, részint
pedig a szobrokat magyar szobrászokkal készíttetik.