(EGYÜGYŰ
LEXIKON)
KÉPZŐMŰVÉSZET, festészet stb. (vö. műkezek,
műlábak, gyomorszűkülés).
A szédelgésnek és más kisebb
minősítésű csalásoknak egy sajátságos fajtája, melyet bizonyos, erre prediszponált emberek űznek, akiket rendőri néven
művészeknek jelölünk. Például ha egy ilyen
hajlamú egyén lát egy hegyet, ami mögött, mondjuk, másik két hegy van, elöl egy
folyó és más ilyen dolgok: az effajta egyénben, ki orvosi szempontból a fent
említett bűnözésre terhelten hajlamos, az a hajlam támad, hogy ő is
csinál egy ilyet, anélkül hogy valaki észrevenné, s azt megpróbálja úgy értékesíteni, mintha eredeti
volna. Miután földből és más anyagokból természetesen nem tudná utána
csinálni: a M. óvatosan körülnéz ilyenkor, hogy nem látja-e senki, ezután
elkezdi a hamisítási műveletet. E célra egy darab üres vászonra egy
darabon olyan színű festéket ken rá, amilyen a hegynek a színe, miáltal az
esetleges vevő azt hiszi, hogy a festék alatt igazi hegy van. E
bűnözésen kívül rendesen még ún. optikai csalást is elkövet, amennyiben
különböző vonásokkal eléri, hogy a vásznon bizonyos dolgok távolabb
látszanak, mint hová a M. festette őket; azért, ha valamit venni akarunk,
ajánlatos, hogy ujjunkkal is meggyőződjünk róla, nemcsak közönséges
hamisítvánnyal (festmény, kép) van-e dolgunk, mely szemünk megtévesztésére
irányul. Ha ujjunk beleütközik olyan tárgyba, amiről azt hittük, hogy
messzebb van: ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy vászon van alatta, s mi
optikai csalás áldozatai vagyunk. Az optikai csalást a rendőrség még nem
bünteti, az utóbbi időben különben mindig ritkább lesz, amiben nagy
szerepe van Rippl-Rónai rendőrdetektívnek, ki álruhába bújva belopózott a
M.-ek bűntanyáira, s ott leleplezte üzelmeiket. Az ő vasenergiájának
köszönhetők azok a legújabb rendeletek és szabványok, melyek a hamisított
természet (tolvajnyelven: kép, festmény) készítését korlátozzák. Ő látta
be először ezeknek az üzelmeknek, főleg az optikai csalásnak,
természethamisításnak veszélyes mivoltát, és szigorú utasításai alapján
lehetetlenné tette, hogy tapasztalatlan embereket megkárosítsanak. Az ő
rendelete szerint, aki bármily célból, akár időtöltés, akár játék ürügye
alatt, természetet fest, köteles ennek játék jellegét valamivel jelezni, nehogy
az eredeti természettel összetéveszthető s mint ilyen, ahelyett kiadható
legyen. Ez a jelzés történhetik bárhol és bármi módon; ha például embert fest
valaki, hat ujjal és két fejjel köteles éreztetni, hogy nem hamisítás és
félrevezetés volt a célja, és semmiképpen sem akarja, hogy a festett ember úgy
nézzen ki, mint egy eredeti, és azzal összetéveszthető legyen. Vonatkozik
ez az ún. arckép című hamisítványra is. Oldalt, az utánzat egyik sarkába
az utánzó neve odaillesztendő, megkülönböztetésül az eredeti
természettől, melynek sarkában nem szerepel a szerző neve.
A régebbi hamisítványok nagy részét
már elkobozták, s mint bűnjeleket a rendőrség
Képzőművészeti Múzeum című raktárában halmozták fel.
A képzőművészet c. szédelgés
egy másik primitívebb fajtája az ún. szobrászat, mely úgy jön létre, hogy a M.
oly vastagon fest le valamit vagy valakit, hogy le lehet kaparni a vászonról,
és így külön alkalmazni. Az ellenőrzés itt már sokkal könnyebb: a szobrot
az eredetivel nehezebb összetéveszteni. Legújabb törvényeink ezt a szédelgést
még azzal is megnehezítették, hogy részint szobrot csak arról engednek
készíteni, aki már meghalt, s így az eredetivel való összehasonlítás
körülményesebb, tekintve hogy ritkábban találkozik
vele az ember, részint pedig a szobrokat magyar szobrászokkal készíttetik.