IDŐGÉP

H. G. Wells kitűnő találmánya, az időgép megállt a ház előtt. Gyorsan belepattantam, és megindítottam a motort visszafelé. A kerekek zúgva lendültek neki; eszeveszett gyorsasággal forogni kezdett a légcsavar. Egy helyben álltunk, de én tudtam, hogy utazunk: az időjelző óra sebesen zörgött, órák és napok pár pillanat alatt futották körül a kört: egy perc múlva az évjelző-mutató 1-916-ot, majd 1915-öt mutatott. Még egyet csavartam a kormánykeréken... 1914.. október... szeptember... augusztus... július... 28... 26... 21... stop! Helyben vagyunk. Egy nyekkenés, a gép megáll.

Kiugrottam a gépből, és körülnéztem. Ugyanazon a helyen álltunk, ahol az imént — de milyen változás! A körúton ragyogva égnek az ívlámpák, szaladnak a félig üres villamosok. Egy kávéház ablakából flanelruhás úr bámult ki felém kíváncsian; előtte kávé, dupla habbal, két császárzsemlye az asztalon és egy pasztrána — ki emlékszik még a pasztránára?

Egy percre elkábultam a rám zuhogó emlékek hatása alatt — de aztán eszembe jutott, hogy nem merengeni jöttem az időnek ebbe az elmúlt tartományába. Nekem itt fontos és sürgős dolgom van, és egy óra múlva utazom vissza, a gépet csak hatig kaptam kölcsön.

Munkára hát, gyorsan! Gyerünk csak: szedjük össze az eszünket, hol lehet most az illető úr, akit én keresek? Otthon aligha, most fél öt lehet — négy évvel ezelőtt én ilyenkor az Abbázia-kávéházban szoktam ülni, hátul, az egyik páholyban.

Villamosra ültem, és perc múlva leszálltam. Jól sejtettem: már az ablakon keresztül megismertem magamat. Ott ültem a rendes helyen a hajam valamivel sűrűbb, és arcom tíz évvel fiatalabb. Valamit írtam éppen.

Lihegve futottam be, és leültem, szemben magammal, az asztalhoz.

Én 1918-ból Szervusz! Kérlek, ne csodálkozzál sokat, kevés időm van. Sürgősen beszélnem kell veled.

Én 1914-ből (Felnéz, kissé meg van lepetve, nem nagyon.) Ejnye... hol láttam én már magát?

Én 1918-ból Sehol. Te nem ismersz engem, én jól ismerlek. De most nem erről van szó.

Én 1914-ből (vállat von) Nekem mindegy. De talán jöhetnél későbben, kérlek, látod, most dolgozom...

Én 1918-bál Min dolgozol, szerencsétlen?

Én 1914-ből Egy humoros krokit írok. Őrült vicces dolog, kérlek alássan. Hallgasd csak (Olvas.) „Az idén télen olyan kevés a szén, hogy egy országgyűlési képviselőt láttam, aki maga hajtotta a szeneskocsit, hogy biztosan berakhassa a pincéjébe." (Röhög.) Őrült jó, nem?

Én 1918-ból (csodálkozva) Ez egy vicc?

Én 1914-ből De ez még semmi! Itt alább azt írom, hogy ezt már nem lehet kitartani, tizenkét koronát kérnek egy spulni cérnáért. (Röhög.) Jó?

Én 1918-bál Ez egy humor?

Én 1914-ből Hát akkor ezt hallgasd meg. A kroki végén szerepel egy zsidó, mint... hahaha... mihint... hö... hö... hö... mint orosz... jaj az oldalam... mint orosz miniszterelnök... (fuldoklik a röhögéstől).

Én 1918-bél (szánakozva) Na, fiam, mondhatom, én nagyon sokat fejlődtem négy év alatt. De nem ezt akartam mondani. Hagyd abba az frást.

Én 1914-ből Ugyan!

Én 1918-ból Hát nem tudsz a hadüzenetről?

Én 1914-ből (legyint) Tudom! Bevonultunk Szerbiába és kész. Három hét alatt minden rendben lesz.

Én 1918-bál Azt hiszed? Nekem nem az a véleményem.

Én 1914-ből Ugyan ne nevettesd ki magad. El tudsz képzelni a huszadik században olyan háborút, ami két hónapnál tovább tart? A technika mai vívmányai mellett? A negyven centiméteres ágyúk korában? (Fölényesen.) Egyébként gazdaságilag se bírná ki Európa a háborút fél évig.

Én 1918-ból (nyelek egyet) Nna jó. Hát akkor talán ne politizáljunk. Fontosabb dolgot akarok mondani neked. Vegyél zsírt.

Én 1914-ből (rám mered) Megbolondultál?

Én 1918-ból (lázban) Vegyél zsírt, tíz kilót, ha többet nem, és tedd el! Vegyél bőrt! Vegyél cérnát! Vegyél szappant! Mit bánom én, vegyél mézgát! Vegyél firniszt!

Én 1914-ből (idegenül) Őrült vagy? Ugyan, hagyj békén!

Én 1918-b6l (síráshoz közel) Ó, te szamár! Hát nem akarsz ér‑

teni? Vegyél teát! Vegyél citromot! Vegyél patkószöget! Én 1914-ből (haragosan) Na most már igazán eriggy innen,

és hagyj engem dolgozni! (Fogja a tollat.)

Én 1918-ból (kétségbeesve, kirántom a papírt a keze alól) Szerencsétlen, tönkre akarsz tenni? Legalább akkor ne irkáld tele ezt a papírt — hanem tedd el, gyűjtsd össze tisztán — többet fogsz, akarom mondani fogok keresni rajta 1918-ban, mintha te most teleírnád!

Én 1914-ből (dühösen) Alászolgája! (Felugrik és el.)

Én 1918-ból (lemondóan) Jól van, nyavalyás! Soha se törődtél velem! Megyek vissza 1918-ba, szegény embernek.