PAPÍRHIÁNY

Abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy végre részletesen beszámolhatunk a nagy magyar papírhiány hiteles és kimerítő történetéről: ha ez a riport ennek dacára egészen rövid lesz, kérjük szívesen ennek okát abban keresni, hogy a történet csakugyan kimerített bennünket.

Átlapoztuk az ügyre vonatkozó valamennyi okmányt — nem kis munka volt, de hálás és eredményes, mert — de erre mindjárt rátérünk.

Annyit mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a kormány a legnagyobb jóindulattal és lelkiismeretes pontossággal intézte az ügyet.

Ezt az is bizonyítja, hogy már akkor, mikor a hiány még kicsi volt, tehát csírájában a bajnak, nem fogván fel könnyelműen a kérdést, a kormány foglalkozni kezdett a dologgal, és felszólította az illetékes köröket, terjesztenék elő a helyzetet.

Az illetékes körök részletes felterjesztést nyújtottak be a kormánynak, megjelölve a papírhiány méreteit és jelentőségét.

Ezt az okmányt haladéktalanul átküldték a Papíripari Ellenőrző Miniszteri Szakosztály Albizottságának, ahonnan, hivatalos pecséttel, a Rostfeldolgozó Központ Átlagosító Bélyeghatóság Illetményi Vezérképviselethez került, mely intézményt „sürgős" felirattal figyelmeztette a Közös-Felszak-al-bizottmányi-Mérlegosztály Háncsfelügyelősége, hogy azonnal csatolja az iratokat a Vércse-Cseppfolyós-Adóalanygyűjtő Társvezetőséghez beküldött postába.

Itt történt aztán az a kis tévedés, ami némi hatással volt az ügyre, s amit sikerült kinyomoznunk. A fenti hatóság iktatójában annak rendje és módja szerint legépelték az átiratot kezünkben volt az az okmány, és megállapítottuk, hogy a gépírókisasszony egy helyen „papír" helyett „tapír"-t írt, és ez a kifejezés került aztán az okmány felzetére.

Előre kellett ezt bocsátanunk, mert csak így érthető, hogy ebből az intézetből az okirat egyenesen a Természetrajzi Múzeum Balparti Igazgatóságához került, ahonnan haladéktalanul áttették az Állatkerti Igazgatóságot Ellenőrző Miniszteri Osztály előadójához.

Innen kezdve aztán igen gyorsan intéződött az akta. Már két hónap múlva hivatalból felkérték az Állatkertet, referáljon sürgősen ebben az ügyben a miniszterelnökség egyenes felhívására, mert a kormány élénken érdeklődik az ügy iránt.

Az ezen okmány dátumától további két hónapra terjedő keltezésekkel jelölt aktákban semmi különösebbet nem találtunk: elintézést csak e hó elején írtak rá az aktacsomóra. Az ügyosztály referense tisztelettel visszazárja a csomagot a miniszterelnökségre, azzal a megjegyzéssel, hogy amint az a négyszázhatvankilencezerhatszáznyolcvanhetedik b) mellékletből kitűnik — az Állatkert igazgatója véleményezése szerint van ugyan némi hiány tapírokban, mert a két év előtt született két kis tarka tapír megdöglött, de ez a hiány korántsem akkora, hogy nagyobb üzemi zavarokat idézne elő.

Ezzel a véleményezéssel került vissza az akta kiinduló helyére, ahol utánjárással rájöttek a hibára, és újabb felterjesztést intéztek a kormányhoz. Ebben az időben azonban, sajnos, a dolgot már nem lehetett orvosolni, mert közben a papírhiány olyan mértéket öltött, hogy az ügyre vonatkozó átirathoz már nem volt papír. A készletet, ami fél évvel azelőtt megvolt még, teljesen felemésztette a tapírhiányra vonatkozó aktacsomag.