„FENEVADAK KÖZT

A LEGSÖTÉTEBB AFRIKÁBAN"

A macskakörmök azt jelentik, hogy a cím nem tőlem ered: egyre ritkábban erednek tőlem ilyen címek. Így hívják azt a szenzációs moziattrakciót, aminek megtekintésére mégiscsak elhurcolt a feleségem, azzal a megokolással, hogy ő az ilyesmit nem tudja nézni.

Megérte a fáradságot. Mr. és Mrs. Johnson expedíciója élethűen tárja elénk az afrikai őserdők pokoli világát. Eleinte csupa fák jönnek, meg mezők, de aztán bezzeg kezdődik a haddelhadd. A széthajló fatörzsek közül vérfagyasztó nyugalommal bukkan elő az első fenevad: gnúnak vagy mi a nehézségnek nevezteti magát, nyilván a rövidség kedvéért. Élethűségben nem hagy hátra kívánnivalót — himbálódzva elsétál a gép előtt, azután azzal a váratlan, ellenállhatatlan mozdulattal, mely ezeket az istentől elrugaszkodott fenevadakat annyira jellemzi, lehajol, és vérben forgó szemekkel nagy csomó füvet tép ki a mit sem sejtő, védtelen bokorból. Feleségem halkan felsikolt mellettem, és izmos férfikarjaimhoz simul, hogy megvédjem. De már változik a kép — tág térségen zebracsorda nyargal keresztül —, feketefehér dressz, lila sapka, fuss vagy fizess. Elnyeli őket az afrikai ég baljós rejtelme — csak az egyik marad vissza, kacéran belenéz a gépbe, mint Pola Negri, de az operatőr intésére ez a fenevad is elkullog. Figyelem! A felirat megilletődve reszket a lepedőn — elérkeztünk expedíciónk legválságosabb szakaszához —, egy perc, s látni fogjuk a sárkány lakta őskor ijesztő ivadékát, elevenné vált rémlátomását a hagymázos képzeletnek — a rinocéroszt! A nőm nyolc napon túl gyógyuló diómekkoraságú folytonossági hiányt csíp felső karomba az izgalomtól. Pillanat múlva a dühös fenevad már ott kacsázik a homokbuckák között, szomorúan lógatja fejét, nyilván rosszul esik neki, hogy az isten ilyen ádáz szörnyetegnek teremtette őt, aki csak arra jó, hogy a nőket ijesztgessék vele. Bezzeg most szelídnek mutatja magát, de várjatok csak, mindjárt kitör a bestia! Mrs. Johnson egyébként valóban fashionable megjelenés a Leicester squarei korzóról — kecses mozdulattal a vállára kapja a rakettet — akarom mondani a robbanógolyós puskát, és szembefordul a vérengző fenevadakkal. Most aztán kiderül az állat egész vadsága, és hogy úgy mondjam, műveletlensége — ahelyett, hogy nyugodtan bevárná a fejleményeket, leszegzi a fejét, és a földet túrva patáival, rohanni kezd — lehetetlen megfékezni, megállítani romboló száguldását: csak a harmadik golyó téríti észre, erre aztán lefekszik, és kileheli dühöngő lelkét.

Aztán még sok fenevad volt, zsiráfok, elefántok, struccok — ott kavarogtak a vásznon, ijesztő gyorsasággal, az apokalipszis borzalmait idézve. Rengeteg füvet ettek össze a szemünk előtt — egy oroszlán is volt, az is füvet evett, míg le nem lőtték.

Igazán minden várakozást kielégített ez a fenevadas film, nőm ájuldozott és borzongott, és kijelentette, hogy nem fog aludni tudni, ezek a rémes bestiák fogják kísérteni álmában, különösen a zsiráf, ami különben is olyan, mint valami kísértet, meg a strucc, a neve miatt.

Hat felvonáson át tartott a bestiák felvonulása, ideje volt, hogy az ember egy kicsit magához térjen, felüdüljön, visszalendüljön a civilizációba, térben és időben önmagához hasonló emberek társadalmába. Szerencsére a „Fenevadak közt" után még egy tízfelvonásos társadalmi színjáték is szerepelt a műsoron, hogy lecsillapítsa nőm lezaklatott idegeit — komoly, természettudományos lecke után nem árt egy kis szórakozás.

A „Petróleumforrás rózsája" című film bájos és idillikus felvételeivel, kedves és fordulatos meséjével nagyon megfelelt ennek a célnak. Valahol New York közelében játszik, ahol Mr. Bethsey, akit gyöngéd érzelmek fűznek a szép Clark Helénhez, petróleumforrást fedez fel, s így egymáséi lehetnének, ha a ravasz Petterson nem próbálja meg, hogy társának, az ügyvédnek segítségével elvitassa Andrew jogát a bányához. Szerencsére az utolsó pillanatban Helén birtokába jut a fontos okiratnak, éjszaka három lovat agyonnyargalva eljuttatja szerelmeséhez — éppen jókor érkezik, mert Petterson, miután leütötte a főmérnököt, kloroformos zsebkendőt dugva a tiszthelyettes torkába, behatolt Bethseyhez, és a meglepett államtitkárt fejbe ütötte a zongoraszékkel. Ezzel a fogással meg is kaparinthatná a petróleumbányát, de az államtitkár csak színleg ájult el, s miközben a ravasz Petterson a wertheimszekrényt nyitja, Bethsey a gőzfűrészt ráereszti. Petterson félreugrik, a hitoktató azonban olyan ügyesen bokszolja orrba, hogy elönti a vér, s így nem láthatja meg Helént, aki éppen akkor ugrik hátulról a nyakába, mikor a vőlegényének szemei már kiugranak saját nyakának Petterson kemény markai által történő huzamos fojtogatása következtében. Így aztán minden jóra fordul a betóduló szőlőültetvényesek és rózsaszedő lányok Pettersont fejjel lefelé a kéménybe lógatják, embereit belökik a kigyulladt petróleumhordók közé, s az ifjú pár szemérmesen és boldogan hajlik össze az első szűzies csók remegésében, miközben kint a tornácon rózsákat szórnak a kéjgyilkosok.

Nagyon kedves, idillikus kép volt, nőm egészen felüdült, és kijelentette, hogy mégis szépet fog álmodni.