GALAMB AZ ÖLYVEK KÖZÖTT
Mozidarab

Hát nagyon szép volt, na, mit csűrjem és csavarjam. Ez a darab, az a mozi, ez az izé! Kritika ide meg oda, én úgy összesírtam magam, mint egy kölyök. Igaz is, az embert megríkatják.

Így elmondani, ugye, azt, amit lehet, az nem gyön úgy ki elmondva, amilyen szép volt. Csak hogy fogalmuk legyen mégis, ha meg akarják nézni.

A galamb ez nem egy igazi — azazhogy igazi, csak nem állattani értelemben, tudniillik az egy nő, egy szép, szelíd, fiatal leány, aki ebben a mozidarabban szerepel. Hogy galamb, azt úgy kell érteni, hogy szép és erényes és szemérmes, és hogy tetszik a férfiaknak, de úgy tesz, mintha ezt észre se venné, pedig észre kellene hogy vegye, csak... de kérem, éppen ez van a darabban.

Ez a galamb, aki az ölyvek, vagyis az ádáz férfiak közé kerül itten, tulajdonképpen egy Mária nevű nagyon szegény sorsú leány, aki a rettenetes nyomor következtében, melyben szülei és testvérei élnek, kénytelen beletörődni, hogy egy dúsgazdag gróf titkárnői állást merészeljen fölajánlani neki, havi tízezer dollár fizetéssel. Természetes, a gyalázatos ölyv, mármint a gróf, csakhamar kiveti csőrét a tehetetlen, védtelen gyermek felé, akinek egy alkalommal, diktálás közben, már csaknem sikerül a nyakát megsimogatni kéziratba nézés ürügye alatt, s a boldogtalan áldozat pihegő rémületében csak úgy tud véletlenül menekülni ezúttal, hogy kétszer pofon vágja a grófot, mire szeme kiugrik, s így galambunk elrohan a házból.

De további ölyvek jelentkeznek a csendes, félreeső kis vidéki kastélyban, ahová Mária visszavonult bánatával és csalódásával, a grófi ölyv kastélyában töltött három nap folyamán összekuporgatott kis hitbizományából tengetve sanyarú életét. Egy dúsgazdag földbirtokos, Rolph, aki ragyogó szépség és fiatalság mögé rejti hitvány ölyvségét, a mit sem sejtő, tapasztalatlan Máriát, három törvénytelen gyermekével együtt, látogatóba csalja magához, ahol nevét és kezét ajánlja fel neki, csakhogy gyalázatos célját elérje. Galambunk rettenthetetlen szelídségében kiszolgáltatja magát, de azonban a nászéjszakán Rolph ölyvsége odáig terjed, miszerint rájön a grófra, s oly rettenetesen ordítani kezd, hogy a megrémült Mária csak néhány utazóbőröndnek a földbirtokos szájába való gyömöszölése után képes törékeny kis galambéletét kimenteni a kastélyból.

A vérszemet kapott Rolph az egész világon keresi boldogtalan áldozatát, hogy legalább pénzt küldhessen neki. Mária mit sem tud erről, s így nem lévén közelében, aki megvédje, újból felkeresi a grófot, aki egy óvatlan pillanatban feleségül is veszi őt. Véletlenül ugyanoda szállnak meg, ahová Rolph, aki éjszaka történetesen benyit. Mária, megfeledkezve az ellene elkövetett gazságokról, Rolph életét féltvén, a gróffal bezáratja az ajtót, de a nyomorult ölyv azzal hálálja meg jóságát, hogy homlokon akarja gyilkolni, illetve csókolni feleségét, mire a végső kétségbeesésben vergődő galamb lihegve beledugja az elvetemült ember gyomrába a kályhacsövet. S hogy még ezek után se tér észre, a keze ügyébe került vízipuskával védi meg magát, ezután végleg kimerülve, halálra csigázva, halálra üldözve, fásultan roskad a gonosz ölyv nyolc darabra esett holtteste mellé.

A besiető rendőrök előtt Rolph végre magához tér, s belátván, hogy üldözése dugába dőlt a szegény galambbal szemben, jobbnak látja magára vállalni a gyilkosságot, miért a vérpadon lakol. S így a szegény sorsüldözött galamb révbe ér végre Artúr karjaiban, aki eddig nem akart szólni.

Mondom, így elmondva nem igazi, meg kell nézni. Én is megnézem még egyszer a... izét a Nagy Brehmben a galamb természetrajzát a ragadozók közt, és az ölyvét a turbékolók csoportjában.