MEGVERTEK A RENDŐRSÉGEN

Tekintetes Törvényszék!

Tisztelt Társadalom!

Kedves Málcsi néni!

Milike, drága!

Nyájas olvasó!

Most hát megmondom nektek az igazat, vagyis bevallom, hogy nem igaz, amit mondtam, hanem az igaz, amit nem mondtam őszintén, nyíltan, egyenesen, férfiasan kijelentem, hogy nem úgy volt, mint ahogy tőlem tudjátok, hanem úgy volt, ahogy én se tudom, mert hiszen nem is tudhatom, csak azért tettem úgy, mintha tudnám, mert izé... mert megvertek a rendőrségen.

A helyzet ennek következtében, hál' istennek, napnál világosabb. Én csak azért vallottam, hogy visszavonom, amit hamisan beismertem, miután őszintén letagadtam, hogy hazugság volt, amit igazoltam, mert... mert engem megvertek a rendőrségen. Így az egész dolog leegyszerűsödik: nem az a kérdés többé, ahogy eddig az ósdi és elmaradt erkölcsi világnézet feltette: hogy hát ki csinálta ezt a rondaságot a szoba közepére? Új büntetőjogászat, új erkölcsi szemlélet hajnala virrad a világra — bizonyítandó, hogy ki nem csinálta, akár bevallotta, akár nem: s a bizonyítás döntő problémája: — megvertek-e engem a rendőrségen vagy nem.

A bizonyítási eljárás hihetetlenül leegyszerűsödik ilyenformán — nem azt kell bizonyítani az ügyésznek, nem azt kell igazolni az ügyvédnek, hogy én nem tettem, nem is tehettem (ami rendesen nagyon bonyolult feladat) — ügyész s ügyvéd szerepet cserélnek: az ügyvéd bizonyít, bizonyítja, hogy engem megvertek a rendőrségen, az ügyész pedig cáfol, hogy engem nem vertek meg a rendőrségen. Megvertek vagy nem vertek meg — ez itt a kérdés, ó Hamlet! —, nem az, amire te gondoltál. Képzeld el, micsoda diadala a védőnek, ha be tudja bizonyítani, hogy védencét megverték a rendőrségen — az egész vád összeomlik, mert hiszen az erőszakkal kipréselt vallomásnak nem lehet értéke — vallomás nélkül pedig mire alapítja feltevéseit? Fel kell menteni engem, mert csak azért vallottam, hogy én csináltam, mert megvertek a rendőrségen — vagy el kell ítélni, mert kiderült, hogy nem is vertek meg. De akár felmentenek, akár elítélnek, minden attól függ, megvertek-e a rendőrségen, vagy nem.

Így legalább tudom mihez tartani magam. Kedves Málcsi néni, nem én ettem meg a befőttet, csak azért mondtam, hogy én ettem meg, mert megvertek a rendőrségen. Drága Milike, én nem akartam magát feleségül venni, csak azért mondtam akkor, hogy elveszem, mert megvertek a rendőrségen. Még hogy engem nem vertek meg a rendőrségen? Ki mer ilyet mondani? Gazember, aki mondja, csak azért mondja a nyomorult, mert őt is megverték a rendőrségen, hogy mondja azt, hogy engem nem vertek meg a rendőrségen. A bíró urat is megverték a rendőrségen, azért állítja csak, hogy őt nem verték meg, mert megverték, hogy ne mondja, hogy megverték, hanem azt mondja, hogy nem verték meg. Mert ha a rendőrségen azt akarják, hogy valaki azt mondja, hogy őt megverték, akkor direkt nem verik meg, mert ha megvernék, azt mondhatná, hogy csak azért mondta, hogy nem verték meg, mert megverték, pedig nem verték meg.

Aki azt állítja, hogy ezt nem érti, azt megverték a rendőrségen, hogy tegyen úgy, mintha nem értené, pedig hát nagyon is érti. Mégis volna egy szerény indítványom. Jobb volna, ha

egységes eljárásra szánná magát a rendőrség — vagy mindenkit meg kellene verni, aki oda kerül, vagy senkit —, hogy ezen a ponton ne kelljen külön vitatkozni. Első esetben a vallomások, mint megbízhatatlanok, fölöslegessé válnának — második esetben nem is volnának vallomások, viszont volna kilátás rá, hogy a tárgyaláson legyenek: mindenesetre lehetségessé válna egy harmadik, ma elképzelhetetlen, jelentéktelennek látszó kérdés fölvetése: hogy hát ki csinálta azt a dolgot mégis, ha te nem csináltad?

Mert így, ahogy ma áll a helyzet, erről a kérdésről szó sem lehet, erre nem is kerülhet sor, nincs is rá mód és alkalom — hacsak egy bogaras matematikus, aki az eshetőségek permutációjának törvényét tanulmányozza, naiv együgyűségében, minden jogi finomság sárba tiprásával a három lehetséges eset, úgymint: 1. nem vertek meg, és nem vallottam; 2. megvertek, tehát nem igazat vallottam; 3. megvertek, és mégse vallottam semmit — után kiböki a negyediket, hogy aszongya: megvertek ugyan, de mégis igazat vallottam.

No de hát — a nyájas olvasó méltán kérdi, hogy engem talán gyerekkoromban megvertek a rendőrségen, ha nem beszéltem bele mindenbe.