AZ INTERVIEW

Kabát és mellény

Ruha teszi az embert...

Évezredes bölcsesség, évezredes igazság...

E csodálatos eszme lebegett lapunk munkatársának lelki szemei előtt, mikor álmatlan éjszakákon hánykolódván ágyában azon tűnődött, mi volna az a gondolat, az a minden élő embert, a cselekvés és értelem, és a minden terv, az öröm és szenvedés hőseit egyaránt izgató és megoldásra ösztökélő probléma, kérdés, nyílt pályázat a Szfinksz titkának megfejtésére, amivel meg lehetne szólaltatni, szólásra, nyilatkozatra lehetne bírni a világ vezető szellemeit, hogy őfelségének, Szent Előfizetőinek olyan karácsonyi ajándékot nyújthassunk, amilyen nem volt még az újságírás évszázados történetében.

Számtalan kérdés lehetősége villant fel. Mi lesz hatezer év múlva e Földön? Mi volt húszezer évvel ezelőtt? Hová fejlődik az emberiség? Mi az az eszme, amiért meghalni érdemes? Miért rövid a nyúl farka?

Mindez már volt. Mindez nem alkalmas arra, hogy kivétel nélkül megszólaljanak ama Nagyok és Híresek.

S ekkor, álmában, rábukkant a Nagy kérdésre, a kérdések kérdésére.

Bizonyára feltűnt Néked is, aktive, Felséges férfi előfizető, s Néked is, passzive, ó Fenséges Nőelőfizető, csodálatos tökéletlensége a Világegyetemnek (csókolja alázatosan zsámolyod csücskét hétrét görnyedve a te legutolsó szolgád, a Szerkesztőség) — bizonyára feltűnt már Néked is, milyen csodálatos játéka az emberi szív titkos kamráinak és a sorsunkat intéző erők, végzetes erők összjátékának az a sajátságos és értelmetlen Titok, melynek ujjmutatása szerint némely ember úgy veti le a ruháját, hogy egyszerre rántja le a kabátot és a mellényt — mások viszont előbb a kabátot veszik le, s csak azután a mellényt.

Mi a különbség? Mi ennek az oka? Mi a helyes? Mi az igazság?

Munkatársunk Föld körüli utat tett, hogy ebben az égető kérdésben megszólaltasson mindenkit, aki számít az elevenek között.

Nehezen ment a dolog. Nehéz a nagy emberek közelébe jutni, még nehezebb beszédre, nyilatkozatra bírni azokat, kiknek egy szava előkelő súllyal szokott belevésődni a világgép forgásába.

Pénz és fáradság nem lett volna elég — az a sok milliárd, amit lapunk, áldozatot nem kímélve, beledobott az ügybe —, de volt egy érv, ami előtt mindenki meghajolt!

Mikor megtudták, hogy Rólad van szó, ó Százszorszent Előfizető, Előfizetője Lapunknak, te minden korok és vidékek legremekebb embercsodája, azonnal hajlandók voltak alázatosan Szent Szíved elé járulva leróni a válaszok oltári áldozatát.

Íme a válaszok!

EINSTEIN

„Kérésükre tanulmányoztam a kérdést — az erről szóló kétkötetes munkámnak rövid summáját népszerűen, mindenki számára így írhatnám körül:

Ahhoz, hogy helyes szempontból lássuk a dolgot, tetszésünk szerint a mellényt vagy a kabátot tekinthetjük a kabátmellényrendszer központjának, éppen úgy, ahogy viszony lagosan mindegy, vajon a Föld foroge a Nap körül, vagy a Nap a Föld körül. A laikus számára első percben talán furcsán hangzik, hogy bizonyos esetben a mellényt, igenis, előbb kell levetni, mint a kabátot — de mindjárt meg fogjuk érteni egy népszerű gondolatkísérlettel. Képzeljünk egy akkora mellényt, amelynek egyik széle a Vega csillagképlet, a másik pedig az a pont, ahol egy sebesen száguldó vonat érinti az ellenkező oldalról érkező fénysugarakat, mely egy ötmillió méter hosszú és félmillió méter széles csövön át jön — ebben az esetben annak az embernek, aki a tengerfenéken fején állva nézi a kabát három ujját, úgymint a jobb ujját, a bal ujját és a hát-ujját, a mellénynyílás akkorának fog látszani, hogy azon kifér az egész kabát.

Azt hiszem, elég népszerűen és érthetően fejeztem ki magam."

HINDENBURG

„A német jellemmel nem fér össze, hogy egy rókáról két bőrt nyúzzunk! A német szív, német gerinc, német akarat nem teketóriázik! Egy akarat, egy ember, egy szó, egy erkölcs — egy kabát, egy mellény! Egyszerre rántjuk le, egyszerre rántjuk ki, ha úgy kívánja a mennydörgős Wotan! Und nun, liebe Freund, ruhe sanft, sanft, sanft!"

FREUD ZSIGMOND

„Aki csak keveset foglalkozott a lélekelemző módszer szimbolikájával, minden nehézség nélkül fel fogja ismerni azokat a rejtett okokat, amiért némely ideges (pseuchoneurotikus) ember egyszerre húzza le a kabátot és a mellényt. Bizonyos vad népeknél még ma is megvan a szokás, hogy az ellenséges totem fejbőrét a hajjal együtt nyúzzák le, nemzeti ünnepek pontosan összeesnek az emberi lélek fejlődésének praesexualis stádiumával — semmi sem valószínűbb tehát, mint hogy a kabátot és a mellényt egyszerre lehúzó beteg tulajdonképpen a nagybácsiját akarja büntetni ezzel a cselekedettel, akire átviszi a saját, még meg nem született unokanővére iránt táplált vágy teljesülési ellenszenveit, ellenkező előjellel, mínusz hét, plusz nyolc, négyzetgyök szadisztikomasochistikus libido."

SHAW BERNÁT

„Az angolok könnyebben vetik le a szemérmet, mint a kabátot — belül viselik a mellényt, kívül a meztelenséget. Minden látszat csal, de nem minden csaló látszik. Ezt nálam okosabb ember megértené, sajnos, ilyen nincs jelenleg a világon, tehát nem vagyok kíváncsi a véleményemre."

GALSWORTHY

„Úriember nem nyilatkozik más úriemberek intim szokásairól, még akkor sem, ha azok nem eléggé úriemberek ahhoz, hogy ezt megtiltsák."

REINHARDT

„Mi nem beszélünk, mi dolgozunk. Ki kell hozni a drámai feszültség jelentőségét, amikor az ember egyszerre s amikor külön-külön húzza le. Hofmansthallal már megírattam, középkori misztérium alakjában, a problémát — ez lesz a jövő évi salzburgi Festspiel tárgya. Az Embert, Aki Lehúzza, Moissi fogja játszani, a Mellényt Jannings, a Kabátot Mosjoukin és a hozzávaló Gombot Ida Roland."

VILMOS CSÁSZÁR

„Csak a boldogság ér valamit a világon: A magányban rájöttem — kérem, közölje a világmindenséggel —, hogy nyáron sokkal melegebb van, mint télen, tehát ilyenkor nem kell mellény."

CAPABLANCA

„Véleményem szerint gyönge dolog egyszerre lehúzni — ezzel ugyan megerősítjük a kabát balszárnyát, de a vezéroldalon pozícióhátrányba kerülünk, ami a végállásban, mikor már a kabátot és a mellényt is leütöttük magunkról, megbosszulja magát. Aljechinnek csak véletlenül sikerülhetett mégis, mert nem figyeltem oda."

MIHÁLY DÉNES

„Most készít az egyik munkatársam olyan készüléket, mely egy gombnyomásra fölöslegessé teszi egyrészt a kabát és mellény hosszadalmas levetését, másrészt magát a kabátot és a mellényt, harmadrészt magát az embert, aki lehúzza."

LINDBERGH

„A kabátot, természetesen, New Yorkban húzza le az ember, a mellényt Párizsban. Tehát körülbelül egyszerre."

CHAPLIN

„Tessék a feleségemet megkérdezni. Csak ahogy ő akarja. Egy rendes férj akkor húzza le a mellényét, amikor a feleségének tetszik. Tiltakozom a kártérítési összeg nagysága ellen, amit azon a címen fogok kapni, hogy nem úgy feleltem a kérdésre, ahogy neki tetszett."

STEINACH

„Ez talán célzás akar lenni, hogy a mi pácienseink nem elég fürgék hozzá, hogy egyszerre húzzák le? Kérem, menjenek Voronoffhoz, akinek a fiatalítási eljárása nekünk — nagyon fiatal."

FORD

„Nézze, amíg ennyit kérdez, háromszor is levethette volna, meg felvehette volna. Ez nem munkarend. Nálam másodpercenként harmincezer ember huszonkilencszer veti le."

JOSEPHINE BAKER

„Mi az, hogy mellény? Ami a férfiak kabátja alatt van? Ó, ó!

Én még olyant nem láttam — hogy néz az ki?"

S végre:

MANGOLD BÉLA KOLOS

„Bocsánat — azt hiszem az egész kérdés tárgytalan. Ettől az évtől kezdve tisztességesen öltözködő férfi egyáltalán nem hord mellényt."