AZ ELFOGULATLAN KRITIKA

Az ember tragédiája

(Színházi kritika a „Faji Tárgyilagos" egykorú számából. —

Írta: Faj Lehel, két változatban.)

ELSŐ VÁLTOZAT

(A szerkesztőt tévesen úgy informálták, hogy Madách...

izé, hogyismondjam csak.)

Az ő Nemzeti (Neumann) Színházukban (Schwarcz), amit szegény magyar (májer) közönségünkre úgy tukmáltak rá, mint sóletet a rakott káposztára (Kohn), megint sátoros ünnepet ültek a fajkóbik. Valami MadáchMohnblum Imre (Izsák) teregeti ki előttünk bankjingli képzeletének áporodott fajvirágait, egy „Ember tragédiája" című kóser pesti „világcikk"ben, ami lehet nagyon hasznos az ő speciális faji szempontjukból, de amihez kevés köze van a magyarságnak.

Ebben a darabban minden szó burkoltan a pesti közönség faji moralitásának hízeleg, és öntudatlanul szolgálja a zsidó uralomvágy hegemonmentális hekatombáját. Ez a tipikusan pesti író úgy halmozza egymásra a jeleneteket, mint ahogy a tippeket halmozza a lóversenyen, ha a tatája történetesen nem pesti drámaírónak, hanem, a fajparipa érdekének megfelelően, totalizatőrnek neveli.

A Mózes könyvéből kivágott Ádám és Éva, akiknek émelygősen szentimentális és keletien buja figurájában Weisné és Schwarcz a korzóról okvetlenül magára ismer, mindenféle alakban és sokféle körülmények között (a történelem fajpszichológiai alapon való meghamisításával) végigvonul Rómán,

Athénen, Bizáncon, Prágán, Párizson, Londonon, még Grönlandba is eljutnak (hja, tehetik, tellett utazásra a chevrakadisa alaptőkéjéből), úgy utaznak időben és térben, mint a nemzetközi zsidó vigécek, akiknek expresszvonat a bölcsőjük és a hazájuk.

Valami „eszmé"ről is van szó a darabban, ami hol fellángol, hol lehanyatlik a történelmi színek folyamán — és a pesti közönség tomboló lelkesedéssel jutalmazza ezt a tipikusan zsidó gondolatot, megértve a bizományoslelkű szerzőt, aki ezzel a tőzsdei hausseokra és baisseekre akarja felhívni fajsorsosainak figyelmét. Arról nem is beszélve, hogy a francia forradalom tipikusan zsidó beállítása mintegy csendes utalásképpen a zsidó érem másik vörös (Roth) oldalára milyen szövetségládai édes muzsika volt az erre berendezett kajla fü-leknek.

Mit mondjunk a darab meséjéről? Pesti mese ez, a Lipótvárosból, különféle korokba „átszerelve". Ádám (Adler) és Éva (Epstein) történelemszállító cég móricka elképzelése a fáraóról (most divatban van Tutankhamen!), Miltiádésről, Tankrédről, Keplerről, Dantonról: élőképek, amiket komptoarista jinglik és rüfkék adnak elő a zsúron. Közönség és szerző megértették egymást a színészeken keresztül, akinek nagyrésze szintén zsidó származás.

Mindebbe mi már belenyugodtunk — de azt már mégsem lehet szó nélkül hagyni, amit a ruhatárban hallottam, kilesve két hitsorsos beszélgetését, akik nem vették észre, hogy jelen vagyok. Ez a zsidó azt közölte a másikkal, hogy két libát vett, és a szavaiból határozottan kivettem — ezt tanúkkal is igazolhatom —, hogy az egyik liba fehér volt, a másik pedig barna!!

Nem tudom, szabad-e még ebben az országban kifejezést adni a magyarság sorsát féltő, zsidó kézen elnyomott nemzeti gondolatnak — de mint ennek az elnyomott magyarságnak utolsó végvára és lelkiismerete, kötelességemnek tartom ezúton felhívni az igazságügyi és kereskedelmi minisztereket, hajlandók-e végre rendet teremteni, és energikusan, minden kertelés és „jogrendi" érzékenykedés nélkül felszólítani a zsidót, hogy süsd meg zsidó a libát, mért nem vettél egyformát?!! Mert ha nem — mi majd jogrend és miniszter nélkül fogjuk megkérdezni tőle —, de abban nem lesz köszönet! L..

MÁSODIK VÁLTOZAT

(Kiderült, hogy dehogy! a nagyapja se!)

Tegnapi cikkünkbe néhány értelemzavaró sajtóhiba csúszott Így a „magyarság legnagyobb értéke" helyett „zsidó zagyvalék"ot, „hatalmas műalkotás" helyett „kóser pesti bűzbombát", „valódi drámai remekmű" helyett „zsidó jingliknek való zsargonirodalom" szavakat szedett a szórakozott szedő. Mint utólag értesültünk, Madách Imre elsőrangú eseménye irodalmunknak, és így kérjük az egész cikket, mint értelemzavaró sajtóhibát, tárgytalannak tekinteni. Egyébként a zsidó szedőt, aki az egész bajt csinálta, már eltávolítottuk nyomdánkból.