EZEREGYÉJSZAKA

Jaj, kedves szerkesztő úr, megírom már, persze, hogy megírom... de őszintén szólva, nem tudok menekülni a hatása alól mostani olvasmányomnak... Tudja, valami füzetes vállalkozásban folytatásonkint megjelenik most az Ezeregyéjszaka, az arab irodalom bibliája... borzasztóan tetszik nekem; nem tudom, olvasta-e Abu Hasszán történetét, amelyben Juszuf elmondja Susbád történetét, amelyben Abu Kair elmondja Ben Ben történetét, amelyben... Jó, jó, kedves szerkesztő úr, hogy magának most csupán egy jó színházi történetre van szüksége, elhiszem... de folyton ez kóvályog most a fejembe, ez az izé... no mindegy, kezdem már, ne féljen, küldjön be egy félóra múlva a cikkért... egy jó színházi történetet, tudom már.

Színházi történet

Élt egyszer Pesten egy tehetséges fiatal színész, aki egy reggel különös csomagot kapott egyik tisztelőjétől. Kinyitva a csomagot halálos sápadtság futotta el az arcát. Azonnal felugrott, felöltözködött és felkereste egyik barátját, aki a szomszéd utcában lakott. Mikor a csomagot megmutatta, barátja sokáig nevetett maga elé, azután így szólt:

— Egy történetet kell elmondanom neked, amit én még Uyhiritől hallottam, a kínai mandarin történetét, hogy mindent megérthess.

A kínai mandarin története

Élt valamikor Pekingben egy mandarin, akit mindenki szeretett szolid és jóindulatú modoráért. Ellensége egy se volt, annál jobban meglepte tehát, midőn egy éjszaka megjelent ágyánál egy fekete álarcos férfi és felszólította, hogy jöjjön vele azonnal, ha az élete kedves. A mandarin szó nélkül felöltözött és követte a különös idegent, aki sötét és ismeretlen sikátorokon vezette keresztül. Két óra múlva a mandarin, halálosan kimerülve, könyörögni kezdett, mondaná meg legalább azt, hogy hová mennek.

— Hogy hová megyünk — mondotta a titokzatos idegen — most még nem mondhatom meg, nagyon hamar meg fogod tudni! Nem hallottad még soha az emberevő lótuszvirág történetét?

— Nem — válaszolt a mandarin.

— Hallgasd hát meg, amíg odaérünk.

Az emberevő lótuszvirág története

Afrika keleti partjain, a negyedik század közepe felé élt egy néptörzs, amely arról volt nevezetes, hogy soha fegyvert nem fogott szomszédai ellen. Egy napon arannyal terhelt tevén megjelent a parton két egészen egyforma arcú eszkimó, kik azonnal a fejedelem elé vezettették magukat. A trónus elé érve arccal a földre borultak, és nagy viasztekercset nyújtottak át, melyhez különös alakú szelence volt hozzákötve. Mialatt a fejedelem a tekercs tartalmát olvasta, az egyik eszkimó a következő történetet mesélte el a másik eszkimónak:

A hetvenéves csodagyermek története

New Yorkban, a nagy hőhullámok idején alig jár valaki az utcákon, csak a hőségben elhullott lovak teteme párolog a nap fülledt kemencéjében. Abban az időben, melyben ez a történet játszik, egy hegedűművész szerepelt éppen a városban, akinek a művészetéről csodákat beszéltek a lapok. Erről a hegedűművészről azt suttogták, hogy valami különös titka van, amiről senki se tud, és amit nem szabad megemlíteni előtte, mert abban a pillanatban elváltozik az arca és elmondja a kilenc újságíró történetét.

A kilenc újságíró története

Egy bajor vidéki városka egyik legelőkelőbb színházi újságjánál kilenc újságíró dolgozott. Ezek folyton csak dolgoztak, dolgoztak, az egyik vezércikket írt, a másik színházi híreket, a negyedik humoreszkeket. Arról voltak nevezetesek, hogy mindent meg tudtak írni, ami csak előadta magát, és mindig idejében elkészültek a cikkel, ami másnapra kellett. Példás rend volt a szerkesztőségben. Egy napon mégis megtörtént, hogy a következő számra szóló cikket még a lapzárta előtt egy félórával se kapta meg a szerkesztő. Bement a szobába, ahol a kilencedik dolgozott, éppen egy érdekes színházi történetet írt, és hevesen dorgálni kezdte:

— Mit gondolsz, kérlek, meddig várok még arra a cikkre? Már megint négy méter hosszút akarsz írni, ebbe a papírhiányos világba? Nem tudod befejezni, vagy még hozzá se kezdtél? Megint azt akarod csinálni, amit a múlt héten?

Az író elmosolyodott és egy beszélt:

— Eszembe jut erről a boa konstruktor története. Hallgasd meg, ó Ben Abu Incze, mielőtt ítéletet mondanál felettem.

A boa konstruktor története

Élt egyszer Beszarábiában egy csodatévő kádi, aki kapott a kalifától egy mecsetet. Mikor ki akarja nyitni, óriási bülbül ugrott ki belőle és a következő történetet mondta el:

A színházi történet története

Élt egyszer egy író, aki egy nagyon érdekes színházi történetet akart írni, de ha egyszer nem megy, fene egye azt az Ezeregyéjszakát, folyton az motoszkál a fejemben, jó, jó, viszem már, majd legközelebb elmondom, hogy mi lett a híres londoni színésszel, akinek elmondták ezt az érdekes történetet, amiben ez az érdekes történet van, amiből ez a történet lenne.

Színházi Élet, 1920. 43. sz.