JACQUES DEVAL

Gróf Tovaris elvtárs főherceg

avagy

A kecske is megmarad, a káposzta is jóllakik

Diplomáciai tündérmese a Vígszínházban

ELSŐ FELVONÁS

FŐHERCEG: KÁPOSZTOFF: (Orosz emigráns és trapézművész Jókai „Aranyember" című darabjából, hever és passziánszot kever a kereveten, röviden e kerehevereten. Orrhangon.) Mamukovna!

(Kiugrik Hoffman: Nemes lélek jutalma című ifjúsági regényéből, becsapja maga mögött a fedelet.) Mi az, papinszkovics tatukov?

FŐHERCEG: Két napja nem volt egy meleg rákmajonéz a hasamban.

FŐHERCEGNŐ: Te talán nem tudod, hogy utolsó garasunk végit járjuk. Múlt héten váltottam két sout, és már csak imittamott van belőle.

FŐHERCEG: (szívébe nyúl) Itt van még egy szú hozzá, az, amelyik szívemet rágja orosz hazánk miatt, az már három, vegyél rajta kenyeret, de jó keserű legyen, mint ahogy balsorsban illik.

FŐHERCEGNŐ: (el)

FŐHERCEG: (egyedül dúdol)

A lábamon emigemigrálok,

Mégis szeretnek a lányok

Ragyogó csillagom, galambom.

FŐBANKELNÖK: , a FRANCE NATIONAL HELYETTES SZULTÁNJA (bekukkant a Louis XXX. korabeli kemencebúbon) Aggyisten főfenség, hát hogy ityeg a fityeg?

FŐHERCEG: Csakugyan, igazgattam, mint Bertóknak a sombereki strandon: szegényesenrangosan.

FŐBANKELNÖK: E'ja, e'ja, alala... erői jotja eszembe egy anekdót: miért nem veszi ki bankomból a nevére elhelyezett háromszázbillió gyémántrubel és négy fillért kitevő vagyonát, múltkor arra jártam, még mondtam is a pénznek, ja, te még itt vagy? Hát nem vett ki a gazdád?

ŐHERCEG (méltósággal) Ön nem tudja, hogy ezt a borravalót a cár bízta rám, mielőtt megbukott, még mondta is, nézd, Miki, tele van mindkét kezem, tedd ezt a vackot a kredencre? Csak nem képzeli, hogy hozzányúlok, dádát kapnék a kezemre, Cuna bácsi. (sírdogál)

BANKELNÖK: De hisz a cár őfelségének méltóztatott legkegyelmesebben meghalni.

FŐHERCEG: (ki még virágot szedhet minden ágról, makacsul) Az mindegy. Heten vagyunk, uram, heten. Mindhasztalan erőlködésem, a lányka megmarad hitében.

BANKELNÖK: (négységbeesve) De hogy fog az éhhalál ellen lépéseket tenni?

HERCEG: Így. (Mutatja, hogy inkább elmegy cselédnek a feleségével együtt. A belépő főhercegnőhöz.) Igaz, nyanyukája? HERCEGNő Rögtön felelek, csak előbb intézkedek a vacsoráról. (A hozott vacsorát az ablakon keresztül kiszórja a nép közt.) A többit dugja a füle mögé!

BANKELNÖK: (meghatva) Vannak többé grandezzák Franciaországban.

Függöny

MÁSODIK FELVONÁS

ELSÖ KÉP

MARQUIS DE ARBEITERZEITUNG: (Bankár és kommunista főrend, a biokémiai muzulmán fagylaltgyár védnöke nejéhez.) El kell mennünk a köztársasági császár vacsorájára nyolckor, és erre az időre szükségem volna egy komorra és egy komornára.

NEJ: (fitymálva) Egy komondor is megteszi.

APA: Ehhez te nem értesz, Rozália. Íme, épp itt jönnek. (A közeledő főherceget és főhercegnőt alkalmazza személyzetnek és el.)

MÁSODIK KÉP

ARBEITERZEITUNG LEÁNYA: Jean, hozza a sícipőim és sídeszkáim.

FŐHERCEG: (Mint komor egy utánozhatatlan mozdulattal lesiklik a szekrény tetejéről, szerényen.) Parancsoljon, kisasszony.

LEÁNYA: Maga így tud sízni? (Beleszeret.)

ARBEITERZEITUNG: Jeanett, sakkozni szeretnék.

FŐHERCEGNŐ: (mint komorna) Parancsoljon. (Bemattolja.)

FIA: Maga így tud sakkozni?

FŐHERCEGNŐ: (szerényen) Valamikor Aljechin álnéven játszottam keveset.

FIA: Jé! (Beleszeret.)

HARMADIK KÉP

ARBEITERZEITUNG: (nejéhez) Vacsorát kell adnom Kecskov szovjet követ tiszteletére. De éppen itt jön.

KECSKOV: szovjet követ Barátság, Arbeiterzeitung elvtárs. (mély tisztelettel) És hol vannak a többi kedves vendégei, a kartellfőnök grófok?

ARBEITERZEITUNG: (sértődötten) E bűzös kapitalistákat ön kedves vendégeknek nevezi. (a belépő Kartellini grófhoz) Ah, vicomte, hódolattal üdvözlöm!

VICOMTE: (meglátja a főherceget, haptákba vágja magát) A főherceg! Wie kommt er hier?

ARBEITERZEITUNG: Komoran.

(Vendégek letérdelnek hercegék előtt.)

KECSKOV: (udvariasan) Na nézze, hogy gazsulálnak a büdös kapitalisták.

ARBEITERZEITUNG: (sértődötten) Hogy beszél ön kedves vendégeimről?

KECSKOV: Pardon. (Vizet fogad el a hercegnőtől.)

(Vendégek el.)

KECSKOV: (a hercegnőhöz) Maga nekem nagyon ismerős. Nem csókolóztunk mi a nisninovgorodi földrengéskor egy lefelé zuhanó ágyúcső belsejében?

KECSKOV: Köszönöm, szoszó. (Visszaköpi.)

HARMADIK FELVONÁS

KECSKOV: (megtörüli a száját) Na, a köpködésből elég volt. Beszéljünk oroszul Ivan Ivanovics Ivanacsevics Ivanocsevicsivecsenov. A szovjetnek szüksége van arra a pénzre a bankból, a szovjetnek sok kiadása volt az idén, és a régi kanapé is kilyukadt ott a baltilichthóf ablakánál.

FŐHERCEG: (diplomatikusan) Hogyisne, ezt ni! (Piccent a fogával.) Amiért elloptátok a cárt meg az összes babaruhát! Örök harag! (Duzzog.)

KECSKOV: (sóhajt) Hát nem, nem... pedig de jól gyött volna... Tudja, ott az előszobában, az a szép régi fogas, amit még Romanov nagypapa vásárolt...

FŐHERCEG: (meghatva) Ott jobbra, a sarokban, a Kaukázusszőnyegen... mi van vele?

KECSKOV: (ravaszul) Úgy látszik, le kell adni a zsidónak... Ki kell váltani a porszívógépet, amit becsaptunk tavaly, de most nagy szükség van rá, a Krímifélszigeten vastagon fekszik a por...

FŐHERCEG: (merengve) Eladni a zsidónak... a szép, régi fogast...

KECSKOV: (halkan) A zsidótól nem lehet visszavenni, ő is eladja haszonnal... de te még megkaphatnád egyszer, ha kiváltjuk a pénzeden, atyámatyuska...

FŐHERCEG: (bőgve) Nekem pechem, neked szerencséd, hogy atyamátyuskádnak szólítottál, tovaris — tied a hétbillió gyémántrubel négy fillér, használjátok egészséggel, nem bírok a szívemmel. (Odaadja.)

KECSKOV: (meghatva) A négy fillért nem fogadom el. (Egymás nyakába borulnak.)

MUSSOLINI: (átszól Hitlerhez) Na?

HITLER: (sírva fakad) Hát nem bánom. (Nyakába borul a fő rabbinak.)

ROOSEVELT: (Japánhoz) Te bírod ezt nézni? Nem facsarja az orrod valami?

JAPÁN: A szülőjapám se bírná... szervusz! (Kibékülnek.)

Az ÚR HANGJA: Az ember tragédiájából Na, taknyosok — csak hogy végre megértettétek egymást!

(Visszarendeli az özönvizet és a bábeli nyelvzavart,

kitűzi a szivárványt, napsütés, világbéke)

HACSEK: Sajókám!... Remek!... Csak még mindig nem értem, melyik itt a bolsevik?

Színházi Élet, 1934. 9.