AZ UTOLSÓ KIKEZDÉS

vagy

Egy anyaszív rejtelmei

vagy

Mi ehhez képest a tenger

végtelen sima tükre?

Egy kezdő filmíró vázlatkönyvéből

(Monstre film, a jövő évi filmpályázat előrelátható nyertese, melynek történelmi becsét és muzeális értékét, szakértők szerint, biztosítja az az elismert tény, hogy az előzetes jelentések és kommünikék szerzőjét olyan költeményekre ihlette, amilyeneket ebben a műfajban — az előzetes jelentések lírai költészetében — még nem hallottunk. Ez az előzetes jelentés új korszakot nyit az előzetes jelentések művészetében, a Kisfaludy Társaság prominens tagjai állítják, hogy az óda és himnusz Vörösmarty óta hanyatló kultuszának olyan feltámadását jelenti, amire még nem volt példa az irodalomtörténetben, s beavatott körök szerint ennek az előzetes jelentésnek szerzőjét, kizárólag ennek a művének alapján, jövő évre az Akadémia tagjának, a Nobeldíj s a Földes Jolánalapítvány jelöltje gyanánt emlegetik.)

Ben Blumenfeld, a berlini rádió körülrajongott, világhírű bemondója egyik legnagyobb sikerét ünnepli, ugyanis egy közismert humoreszkemet olvassa bele a mikrofonba ismert humoreszkfelolvasó művészetével. A közönség őrjöng a felolvasóval szemben tanúsított rajongásától, s az Atlantióceánt látjuk, amint andalogva veri a taktust az egészhez, s nagyokat röhög a felolvasóművész tökéletes német kiejtésén. Na mármostezt az előadást hallgatja Amerikában egy témasikkasztó neje, akinek ura előzően főbelőtt-e magát attól való félelmében, hogy őt fogják gyanúsítani ezzel a filmmel is — a nej egészen oda van, most hallja először szóbanforgó humoreszkemet, s ennek hatása alatt azonnal sírva fakad, s nem restelli, csakhogy engem kompromittáljon, azonnal felugrani az ágyból, és olyan közel menni a felvevőgéphez, hogy könnybe lábadt szemei és megtört arckifejezése kétséget kizáróan megállapítható legyen.

Ezután nagy lelki válságon megy át, ugyanis úgy meghatják őt könnyei, amiket a tükörben lát, hogy erről eszébe jut — ami az én humoreszkem nélkül soha nem történt volna meg —, hogy hat évvel ezelőtt, mikor kijött Amerikába, volt neki egy kis fia, akit ottfelejtett a pályaudvaron, retiküljével együtt. Meghökkenve maga is a túlérzékenységtől, hogy egy hatéves dolog, amit normális ember elfelejt, megint eszébe jutott, orvoshoz megy, aki megvizsgálja, és azt a tanácsot adja neki, hogy utazzék Európába, és keresse meg a retikült, mert csak ez gyógyíthatja meg. Haza is utazik Berlinbe, mely éppen nagy ünnepet ül; ugyanis Blumenfeld tizedszer olvassa fel szóbanforgó humoreszkemet. A város fel van lobogózva, este tűzijátékot rendeznek a nagy bemondó tiszteletére, akit a miniszter örökbefogad és kinevez a meteorológiai rovat szpíkerének. Ez ünnepség közepett érkezik Missis Anyaszív, aki megtalálja ugyan a retikült, de erről megint eszébe jut, hogy valamit ugyanakkor itt felejtett, csak már nem tudja, mi volt az. Ez rettenetesen izgatja — tetszik tudni, milyen rossz az, mikor valaki elfelejt valamit, a nyelvén van és nem tudja kimondani. Azonban szerencséje van, a Nagy Bemondó ugyanis, aki nejét szórakoztatni akarja, megtalálja a pályaudvari ruhatárban Anyaszív hat év előtt ottfelejtett gyermekét, és okulva a miniszter nemes szívén, örökbefogadja. Anyaszív mármár öngyilkos lesz kétségbeesésében, hogy mit felejtett még itt a retikülön kívül, mikor Blumenfeld éppen arra jár, és felszólítja, jöjjön el nevelőnőnek fogadott gyermekéhez. Anyaszív boldogan kiált fel, végre eszébe jut, hogy neki is volt egy gyermeke, és nagyon örül, mikor látja, hogy éppen ez az a gyerek. Éppen örül, mikor jön Blumenfeldné szeretője, hogy pénzt zsaroljon a Nagy Bemondó nejétől. De éppen jön megint a Nagy Bemondó, éppen mikor neje kétségbeesésében kidobja Anyaszívet, aki éppen betört, hogy gyermekét elrabolja, mikor Blumenfeldné éppen megöli magát. A lépcsőházban véletlenül éppen találkoznak Anyaszív, a zsaroló szerető, az elrabolt gyerek, a szobalány, aki Blumenfeldné öngyilkosságát szokta ilyenkor bejelenteni, a rendőrfőnök, Anyaszív ügyvédje, a királyi ügyész, a mentőtanú Amerikából, a patika, aki a mérget előállította, az anyakönyvi hivatal főnöke s a bútorgyár ügynöke, aki Blumenfeld és Anyaszív házassága után a lakást hármuk számára be fogja rendezni, s így hálaistennek véletlenül minden jóra fordul.

Magyarország, 1936. nov. 8.