ÍGY ÍRTOK TI
Szakmák a színpadon

Kétségtelen, hogy divatba jöttek.

Lehet, hogy hanyatlás, lehet, hogy fejlődés - én nem vitatkozom se az öreg Lessinggel, aki megkövetelte a hármas egységet és a hős tragikus bukását, se az ifjú Hasencleverrel, aki fütyül ezekre a mindenféle feltételekre.

Egyszerűen konstatálom, hogy divatba jöttek.

Kezdetben volt a Dráma.

A Drámához kellett a Miljő.

Miljő, ez nem egy norvég szerző neve, ahogy a felületes olvasó hiszi. Miljő, ez egy francia szó, így írják: milieu.

Használják asztalterítőre, de használják dramaturgiai feltétel megjelölésére is, hogyaszongya: a környezet fontos szerepe a tragédia cselekményének háttere gyanánt, más szóval Hippolyte Taine.

Tehát volt a Dráma és a dráma mögött a környezet.

Aztán elmaradt a dráma.

Megmaradt a környezet.

A színházak azt mondják, kérem, a környezet maga is elég, ha jól meg van írva, érdekesen feltálalva, a közönség még jobban is szereti, mint a bonyodalmas történeteket Jancsiról és Juliskáról.

Egy jó felvétel a velencei Szent Márk térről tényleg érdekesebb, mintha rossz színészek ábrázolásában Othello pont ott fojtogatja Desdemonát, a lencse előtt.

S ha ilyenformán előtérbe jön a háttér, legalább alkalmuk van a szerzőknek válogatni - érdekes környezet csakugyan több van, mint érdekes drámatéma. Mondd már, egy férfi, egy nő, még egy férfi, még egy nő - mit lehet itt keresni?

Ellenben környezet!

Mennyi mindenféle szak-miljő van például a világon!

Az elmúlt szezonban egy kozmetikai szalont hoztak színre, azzal kezdték.

Aztán egy bankot.

Aztán jött egy vonat. Párizsi vonat. Vonat belseje. A Magyarban.

Utána mindjárt a Barlangvasút. Eredeti felvétel. Ugyanott.

Most jut eszembe, a Zeppelin is szerepelt ebben a színházban. Lassanként speciális közlekedési vállalattá alakul át a Magyar, legközelebb onnan indul a Transatlantic.

Most újabb környezetdarab, a Vígben. Orvosok, Műtő, kórházfolyosó, klinikai betegszobák a színpadon.

A szerzők régen nem drámai jellemek, s a jellemek összeütközéséből származó bonyodalmak kifundálásán törik a fejüket. A különféle szakmákat tanulmányozzák, "környezetdrámá"-hoz keresnek anyagot, a telefonkönyv szaknévsorában. Legközelebb színre kerül a Vágóhíd.

Aztán egy szövőgyár belseje.

Aztán: Ruggyantakészítés Hollandiában. Modern üveghuta. A csepeli konzervgyár gépterme.

Nyáron magam is megírom szezonnnyitó slágeremet, amelynek címe: Atomrombolók. A New York-i Rockefeller intézet tudósait viszem a közönség elé. Utána jön, utána sorban "Harisnyaszemfelszedőnők" című tragédiám következik.

Közben az Uránia Tudományos Színház csak hadd játssza az elavult operetteket.

Csak egytől tartok: a végén egy élelmes szerző mindannyiunkat lepipál.

Színre hoz egy színpadot, amin színészek színpadi hősöket ábrázoló színdarabot játszanak. Állítólag ilyen szakma is van a világon.

Az Est, 1934. április 18.