ÍGY ÍRTOK TI!
Éretlenségi
A főigazgató vizsgája

(Jeles eredménnyel letette Fodor László)

ELSŐ TÉTEL
Tanári szoba

IGAZGATÓ. Gyerekek, ne csináljatok olyan lármát, most már nemsokára itt a szünidő, akkor kitombolhatjuk magunkat. De remek lesz, már fújdogálnak a tavaszi szellőcskék...

FILOZÓFIATANÁR. Na, na, Kulcsár... vigyázz magadra, te mindig olyan hevesvérű voltál... A tudomány hasonlít a sós kiflihez, de a sós kifli nem hasonlít a tudományhoz.

AFORIZMATANÁR. Ez elég jó volt, de az egyest azért mégse fogod megkapni aforizmából. Csak azért, mert így stréberkedsz.

IGAZGATÓ. Egyszóval, csak azt akartam mondani, hogy az érettségi dátuma...

TERMÉSZETRAJZTANÁR. Hopp, várjunk csak... hiszen én még be se mutatkoztam... Parasztfamíliából származó, roppant kedves és mókás tanár vagyok, állatokkal szaladgálok, úgy mint bagollyal és mókussal, és megértek minden jó tréfát...

IGAZGATÓ. Egyszóval az érettségi...

ALGEBRATANÁR. Hát velem mi lesz, engem észre se vesznek?!... Igen szigorú és mérges vagyok, a diákok réme, vagyis...

MIND. egyszerre. Kockafejű! Kockafejű!

ALGEBRATANÁR mérgesen. Kikérem magamnak! Toporzékol.

MIND. Kockafejű! Kockafejű! Ugrálnak a székeken, ricsajt csapnak, a táblára felrajzolják kockafejűt, hejehujáznak széles jókedvűkben.

KOMIKUMTANÁRNŐ. beront, hamis fogsorral, nagy orral, parókával, hátul a szoknyáján óriási tűpárnával, ami tele van szúrva gombostűkkel, és úgy néz ki, mint egy sündisznó. Ti itt lármáztok, miközben...

FILOZÓFIATANÁR. elrikoltja magát. Itt a fülesbagoly! Bakot ugrik algebratanár hátán, aki lehajolt. Nagy nevetés, mindenki ugratja komikumtanárnőt, bekötik a szemét, táncolnak körülötte satöbbi.

KOMIKUMTANÁRNŐ. diadallal. Na, majd mindjárt abba fogjátok hagyni ezt a csintalankodást! Megtaláltam Horváth Kató nyolcadikos kisasszonynak egy dolgozatát...

MIND. egyszerre elhallgatnak erre a komoly szóra.

KOMIKUMTANÁRNŐ. Ugye, most meg vagytok ijedve, nagy legények!

IGAZGATÓ félénken. És miről szól?

KOMIKUMTANÁRNŐ. Na, mit gondolsz?

IGAZGATÓ. Csak nem a szerelemről? Lesüti ártatlan szemecskéjét.

KOMIKUMTANÁRNŐ. De bizony arról.

IGAZGATÓ.: dobogó szívecskéjére teszi a kezét. Végünk van! Biztosan ez lesz az érettségi tételem, és én még nem készültem... Zavartan tépdesi a nyakkendőjét.

FILOZÓFIATANÁR. kicsit meg van szeppenve. Gyerekek, legjobb lesz, ha megkérjük testületileg a Horváth kisasszonyt, hogy most azonnal jöjjön be hozzánk, mielőtt a tanfelügyelő úr megérkezik, és tartson velünk próbavizsgát, akkor talán nem lesz olyan szigorú.

KÖZÖNSÉGTANÁR. Na végre, kezdődik a cselekmény, addig csupa jellemrajz volt, azt otthon is olvashatok az ágyban.

CSELEKMÉNYTANÁR. Igen ám, de csak a következő felvonásban.

MÁSODIK TÉTEL

Ugyanott.

HORVÁTH. a nyolcadikból bejön.

TANÁROK. felállnak. Ke-zét csó-ko-lom!

HORVÁTH. szigorúan. Üljenek le.

LÉLEKTANTANÁR. állva marad. Ugyanis Horváth kisasszony, kérem szépen, megtudtuk, hogy Horváth kisasszony, kérem szépen kidolgozott egy tételt a... Lesüti a szemét.

HORVÁTH. elneveti magát. Nem meri kimondani? Hát a szerelemről, maga kis lélekbúvár! Jóindulattal megfricskázza az orrát. Most persze félnek, ugye, hogy melyiküknek kell felelni belőle? Fixírozza az igazgatót.

IGAZGATÓ. nagy zavarban. Horváth kisasszony, kérem szépen, én...

HORVÁTH. feléje fordul. Na, igazgató úr, meg tudja nekem mondani, mi a szerelem?

IGAZGATÓ. hápog. A szerelem... a szerelem... a szerelem ugyanis... Horváth kisasszony, kérem, tudtam, de elfelejtettem...

TERMÉSZETRAJZTANÁR. felmutat.

HORVÁTH. feléje fordul. Na?

TERMÉSZETRAJZTANÁR. A szerelem az egy akkora mókus, mint egy elefánt. Vagy nem?

ALGEBRATANÁR. A szerelem egyenlet két ismeretlennel.

IRODALOMTANÁR. A szerelem sötét verem.

PEDELLUS. A szerelem három sós kifli egy helyett.

HORVÁTH. Üljenek le. Nem tudnak semmit. Holnapra halasztom az érettségit, és a szerelemből - rákacsint az igazgatóra Kulcsár úr fog érettségizni, ő kapja a tételt.

IGAZGATÓ. dobogó kis szívére teszi kezecskéjét. Jaj!

HARMADIK TÉTEL

Ugyanott.

HORVÁTH. bejön. Üljenek le.

KOMIKUMTANÁRNŐ. Kérem szépen, Horváth kisasszony, engedje meg, hogy érettségi vizsgája alkalmából az egész tanári kar nevében szerencsekívánataimat tolmácsoljam, mint a most alakuló kormány szerelemtudományi felelős miniszterét. Sorban kezet csókolnak.

HORVÁTH. Csak hagyják, hagyják... Nem szeretem ezt a stréberkedést... Különben is nem arról van szó, hogy én mi vagyok, hanem arról, hogy - az igazgató felé - készült, Kulcsár?

IGAZGATÓ. Kérem szépen... Horváth kisasszony... én azt hiszem, hogy...

HORVÁTH. Na jó, ne dadogjon... Mondja meg nekem, kibe voltam én szerelmes nyolc évig, és kihez írtam azt a bizonyos szerelmi dolgozatot?

IGAZGATÓ. lesüti a szemét. Én azt hiszem... nekem úgy rémlik... mintha az én szerény személyem...

HORVÁTH. röhög. Maga? Kiszól. Pista, gyere be.

VŐLEGÉNY. vigyorogva. Kézit csókolom, Kató.

HORVÁTH. Fogd be a szád, és vedd meg azt a bundát. Hát, kedves Kulcsár, ehhez szólt a levél, mert ez az én vőlegényem, nem maga. Ezennel tehát ünnepélyesen kijelentem, hogy igazgató úr fényesen letette az éretlenségi vizsgát, bebizonyítván, hogy szerelemről halvány sejtelme sincsen, vagyis biztosan nagyon jól ért a klasszikafilológiához. Szerelemből elégtelen - elmehet!

KÖZÖNSÉGTANÁR. Óvás! Óvás! Azt a Bús Fekete írta!

SZERZŐ. Na és mit gondol, ezt talán én írtam? Eredetit csak álnéven írok - a saját nevem alatt nem a Feketétől, hanem az élettől szoktam lopni a témát.

Színházi Élet, 1935. 50. szám