ZÖLD BÉKA

Hát ebből elég volt.

Május ide, május oda, nagyon hideg van. A bőröm nem

naptár, nem nézi meg a dátumot, ő egy egyszerű bőr, ha lemegy a hőmérséklet, fázik, neki mindegy, decembert írunk vagy augusztust.

És ami a legszebb, a meteorológiai intézet is felmondta a szolgálatot, napok óta kifordított tenyérrel áll, a jelentései és jóslatai civilre fordítva, körülbelül így hangzanak: „Kérem, most már magam sem ismerem ki magam, ezt is próbáltam, azt is, mégis hideg van, honnan tudjam, milyen lesz holnap az idő? Nem vagyok én zöld béka, hagyjanak nekem békét."

Ilyen körülmények közt nincs más hátra, közbe kell lépnem.

Most azt hiszik, megint hencegek.

Először is, hogy léphet közbe egy szerény magánzó ilyen magas instanciák hatáskörében, mint amilyen az időjárás? Még ha valaki, legfeljebb a földmívelésügyi minisztérium csinálhatna valami intézkedést. De mit lehet tudni, milyen viszonyban van a mennyei hatóságokkal?

Viharágyúm sincsen jelenleg elég, ami van, éppen hogy szerény magánháztartásom szükségleteit fedezi.

Hogy hát akkor hogy képzelem ezt a közbelépést?

Nagyon egyszerűen.

Nem ismernek maguk engem!

Vannak biztos módszereim az időjárás ellen. Csalhatatlanok.

Időjárás és általában olyan dolgok ellen, amik nincsenek ínyemre.

Régi módszer. Darwin fedezte fel, úgy hívják, „alkalmazkodás a külső körülményekhez". Természetes kiválogatódás, Natural Selection, Struggle for Life.

Nálam is be szokott válni, csak éppen fordítva. De éppoly megbízható bizonyossággal, mint más élőlénynél. A mókus például, ha jön a tél, bundát növeszt. Magam, ha bundát veszek fel, abban a pillanatban kitavaszodik.

Probatum est.

Nincs az a zordon idő, ami fel ne engedne, ha én ráfanyalodok reggel, hogy kiveszem a naftalinból télikabátomat.

A természet alkalmazkodik hozzám. Azon az alapon, amit a természettudomány a „dafke princípium" műszóval fog majd jelölni, ha eljön az én külön Darwinom, aki felfedezi a rejtelmes, törvényszerű összefüggést szerény személyem és a kozmikus meteorológiai viszonyok között.

Én már ismerem ezt a törvényt és számolok vele. Most például a következőt eszeltem ki. Irok egy cikket a hidegről. Abban a percben, mikor odafönt észreveszik, hogy a cikket kiszedik és holnap megjelenik, gyönyörű idő támad, csakhogy nekem ne legyen igazam.

Mire e sorok az olvasó elé kerülnek, isteni tavasz ragyog az égen, és mindenki arról fog csevegni a korzón, ez az inti már megint időszerűtlen dolgokról beszél.

Nem bánom. Feláldozom magam.

Legyek én az elátkozott zöld béka, akit Tavasz királykisasszony varázslóvá változtatott.