A költő

ÍRTA : FARKAS IMRE

HACSEK: (ül a kávéházban/: Pincér, pincér

PINCÉR {jön): Hacsek úr, parancs:

HACSEK: Van a kávéházban narancs!

PINCÉR: Hogyne volna! Hányat parancsol ezret!

HACSEK: Hozzon nekem két szép gerezdet

PINCÉR: (dühösen el).

8AJÖ (jön): Jónapot, kedves Hacsekem!

Tudja hol voltam, a Mecseken.

HACSEK: Na és-ki győzött? A Kispest? Vagy a Fradi?

SAJÓ: Ilyet nem pipált Petőfi, se Ady! A Mecsek sose volt Kispest táján.

HACSEK: Tudom. Biztos ott mérkőztek a Mac pályán.

SAJÓ (dühös): De Hacsek! Ott senki se mérkőzött!

HACSEK: A Fradi egyhangúlag győzött í

SAJÓ: Hacsek, én szétverem a fejét: Ha nem érti a történetem velejét!

HACSEK: Jó, hát nem a Fradi győzött. Egyre megy.

SAJÓ (ordít): Értse meg, a Mecsek az egy hegy

HACSEK: Hegyen futballoztak?

Az nem elég lapos! .

Na és mondja, barlangot védett a kapus!

SAJÓ: Slussz. Ez a téma be van fejezve.

Versben vitázzak? Nem vagyok meg veszve.

Vegyen magának egy passzend koporsót,

Nem hányok magának falra borsót.

HACSEK: Mért esz k borsót! Egyen lencsét

SAJÓ (felugrik): Köszönöm a volt szerencsét

HACSEK: Holnap bejön?

SAJÓ (visszaül): En el se megye

Várhatnak ligetek, mezők és hegyek.

Nem hagyom magam kitúrni magától,

Adom olcsóbban, lefelé bakától

A verset, ha kell — de fel nem adom!

Hacsekosan, ha nem megy szabadon.

Hányok bukfencet, borsót, Mecseket

S a versem végén döföm le Hacseket!

Eljön még egyszer a költődiadal

Addig Hacseken át is szálljon a dal!